Archívum

Az előadás közös énekléssel kezdődött: a Berzsenyi Dániel Könyvtár előadótermét a „Széles a Piova vize…” kezdetű, Békefi Antal gyűjtéséből ismert vasi népdal hangjai töltötték be. Ezzel egy felemelő zenei időutazás vette kezdetét.

– A komolyzenében nincs politika, egy művet nem lehet jobb- vagy baloldalról játszani. Az 1920-as, ’30-as évek zenei világát tehát nem ebben a megközelítésben értelmezem” – emelte ki az előadó. Mindazonáltal a háború és a politikai változások még Bartók Béla és Kodály Zoltán életére, pályaképére is hatással voltak. Ahogy ők is a korszakra, hiszen pályájuk kezdeti hangzásvilága szokatlan volt a magyar füleknek. Az első világháború, majd az azt követő trianoni határhúzás „íróasztal mögé” kényszerítette őket. A terepmunka helyett ezidőtájt inkább a hazai zenetörténet meghatározó kötetein dolgoztak. Kodály az Új Egyetemes Népdalgyűjtemény tervezetét 1913-ban már benyújtotta a Kisfaludy Társaság pályázatára, de a kiadás forráshiány miatt későbbre tolódott. További tanulmányok kerültek hát ki a keze alól, mialatt pályatársa, Bartók Béla a Magyar népdal című kötetének megjelentetésén munkálkodott. Kodály számára az átütő sikert 1923-ban, a főváros egyesítésének 50. évfordulójára született Psalmus Hungaricus hozta meg.

Paulik Ákos előadásának hangulatát emelte, hogy többek között Kodály örökségéből a Felszállott a páva, valamint A csitári hegyek alatt, Bartóktól pedig a Szigeti Jánossal közös, 1936-ból gramofonon megőrződött koncertfelvétel részlete is hallható volt.

Az előadás harmadik részében Dohnányi Ernő és Weiner Leo alkotásaival bűvölte el a résztvevőket Paulik Ákos. Sőt további érdekességeket mesélt a korszak „divathullámáról”, a cigányzene mellett az afro-amerikai jazz hazai térnyeréséről.

Megtudhattuk, hogy az 1920-as, ’30-as években Szombathelyen több híres zeneművész is megfordult. Bartók Béla két alkalommal, 1934-ben és 1940-ben koncertezett a vasi megyeszékhelyen. Paulik Ákos megemlékezett Bárdos Alice-ról és Koncz Jánosról is. Arcképüket Szántó István festményein láthattuk viszont a könyvtár előadótermében. Paulik Ákos a laikusok közül a helyi zenei élet motorjaiként említette Knebel József fényképészt, Lomoschitz Károly tanárt, dr. Stadler Izidor ügyvédet és dr. Varasdy Sándor orvost. Búcsúzóul pedig Weöres Sándor visszaemlékezését idézte Kodály Zoltánról:

Az Öregek című verset én tizennégy vagy tizenöt éves koromban írtam, és a Pesti Hírlap Vasárnapjában jelent meg egy diáksapkás fényképemmel együtt. Kodály mester ezt látta meg, elolvasta és megzenésítette, aztán legnagyobb meglepetésemre levelet kapok Kodály mestertől, melyben engedélyt kér az Öregek kóruselőadására, kiadására. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb megtiszteltetés volt ez számomra, örömmel válaszoltam, és megköszöntem. Én akkor szombathelyi diák voltam, és az Öregek-nek első előadása Kecskeméten történt – Vásárhelyi Zoltán vezényelte, a második Szombathelyen, szintén Vásárhelyivel. Ott én is jelen voltam. Akkor ismerkedtem meg Kodállyal és Kodálynéval. (...) Ekkor hallottam először. Nem volt akkor még az én fülem a modern zenéhez szokva. Ma számunkra a Kodály-kórusművek már egyáltalában nem modern zene, de akkor az volt, különösen vidéken, szinte ultramodern dolog volt. Nagyon tetszett nekem. (...)

A megindító, szép előadást e kórusmű részletének meghallgatása zárta.

A rendezvény a Vasi Múzeumbarát Egylet Összenő, ami összetartozik – Trianon emlékezete Vas vármegyében című TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01420 azonosító számú projektje keretében valósult meg.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!