2018.07.28 szombat

Székesfehérvári kirándulás

Bory-vár, városnézés

Gyülekező szombathelyi vasútállomáson 05:45-kor. Utazás a 06:05-kor Budapest Déli-pályaudvarra induló vonattal. A kirándulást vezeti: Urbán László. Hazautazás a programtól függően.

2018.04.25

Megjárta a hadak útját

Apám harctéri naplója – 3. rész

A hadinapló és örököse

Pontosan a napló zárásának 73. évfordulóján került sor az id. Karáth László emlékezéseit bemutató beszélgetéssorozat befejező részére. Az 1945.01.01–04.25. közt feljegyzett eseményeket ifj. Karáth László, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium ny. igazgatója és Tóth Kálmán múzeumpedagógus tárta a közönség elé.

A 24/I. zászlóalj katonái 1945. január 2-án a Rozsnyótól K–DK-re fekvő Barka község közelében, egy meredek hegyoldalon kijelölt védőállás kialakításán fáradoztak. A január 8-ra vonatkozó feljegyzésben a jellemző higiéniai viszonyokról kapunk képet:
„Délelőtt végre lemehettem Barkára fürdeni. Egy kastély fürdőmedencéjében nyílt erre lehetőség, s aki csak tehette, ki is használta. A legénység is igénybe vehette. Szükség is volt rá nagyon, mert már annyira eltetvesedtünk, hogy egy alkalommal Buzsáky százados úr feltelefonál hozzám, hogy csináljak valamit a hozzá beosztott távbeszélő kezelővel, mert annyira tetves, hogy már a dróton is tetvek mászkálnak. Ez persze kicsit túlzás, de nem nélkülözte őket senki. … Később aztán a németektől kaptunk valamiféle port, melynek oldatába beáztattuk fehérneműinket, ami aztán végleg megszabadított bennünket élősködőinktől. Egyszeri beáztatás több hónapi védelmet nyújtott, csak nem volt szabad a fehérnemű mosását forró vízben végezni. Ilyen fényűzésre különben is ritkán nyílott alkalom.”

Összesen 17 napot töltött a zászlóalj a barkai védőállásban. A katonák a naponta ismétlődő támadások közepette derekasan helytálltak, mígnem január 19-én a Szilicei-fennsík magaslatain vetették be őket. Sarkukban a román csapatokkal, lábbelit földhöz tapasztó hidegben harcolva folytatódott a visszavonulás. Január 24-ről ez áll a naplóban:
„00 órakor utolsónak indultunk Rozsnyóból. Betlérben rövid pihenőt tartva kb. 20–25 fokos hidegben folytattuk utunkat Dobsina felé. Alig vonszolta magát a napokon keresztül nem alvó társaság. Megállni és pihenni azonban nem lehetett, mert olyan hideg volt, hogy odafagyott volna az úttesthez a bakancsok talpa. A szél pedig hordta a havat az emberek arcába.”

Kápolnás-dombnál, 1975

A februári, viszontagságokkal teli útvonalukat Sajba irányába id. Karáth László térképvázlatain, egy korabeli német katonai térképen és interaktív mappákon követhette nyomon a közönség. Felvillantak ifj. Karáth László fotói is, aki először 1975-ben és ’79-ben édesapjával, majd később túratársaival is ellátogatott az egykori hadszíntérre. Vendégünk ezen utazások emékeivel meg-megszakította a hadinapló elbeszélését. Elmondta: tulajdonképpen csak az első szlovákiai útjuk során értette meg, hogy édesapja számára mennyire fontos a háborús események feldolgozása, rögzítése.
Az utolsó csatározásokra Besztercebánya térségében került sor, majd 1945. április 6-án bekövetkezett a már korábban tervezett átállás. A 24. hadosztály életben maradt katonái szovjet kísérettel, és azzal a torokszorító érzéssel szálltak vonatra, hogy nem tudhatják: ellenfeleik tartják-e magukat a megállapodáshoz és szövetségesként bánnak-e velük, vagy fogolytáborba viszi őket a szerelvény.
„Budcán [Zólyombúcs – ma: Budča, Szlovákia] már dróttal bekerített fogolytábor van, de minket nem visznek oda, hanem a faluban házaknál szállásolnak el.” – olvasható a megnyugtató válasz a naplóban. S, hogy mi történt azután?
„Estefelé az egyik ruszki kísérőnek megtetszik a karórám. Mindenáron meg akarja venni, annak ellenére, hogy mint emléktől nem szeretnék megválni tőle, természetesen így eladni sem akarom. … Másnap aztán menet közben kezembe nyom egy csomó papírpénzt – melynek nagy része már a Vörös Hadsereg által kibocsátott pengő –, amelyet megszámolatlanul zsebre tettem. Később derült ki, hogy sokkal több, mint az általam kért összeg. Nagy hasznát vettem ennek a pénznek, mert senkinek nem volt pengője, mert Szlovákiában a zsoldot koronában kaptuk és így Pesten átutazva egy cukrászdában vendégül láthattam barátaimat, megvásárolva az akkor ott található összes cukrászsüteményt.”

Térkép böngészés közben

Id. Karáth László naplója, amelyet a ’80-as években egykori bajtársai visszaemlékezéseivel is kiegészített, nem csupán három beszélgetésre, hanem hadtörténeti feldolgozást, annotálást követően kiadásra is érdemes – emelte ki Tóth Kálmán. A hiánypótló mű megjelentetése méltó emléket állítana az I. magyar hadsereg 24. hadosztályában szolgált katonáknak.

Az alábbi linkekre kattintva megtekinthetők a korábbi beszélgetésekről készített tudósítások:

Apám hadinaplója – 1. rész
Apám hadinaplója – 2. rész

A kötet digitalizált változata itt tekinthető meg.

Sztelly- TK

Képgaléria

Katonasors a II. világháborúban papíron és kivetítőn
Tóth Kálmán a bevezetésében felidézte a napló korábbi történéseit (fotó: Bodó Judit)
Akik lélekben elkísérték az úton id. Karáth Lászlót és csapategységét (fotó: Bodó Judit)
Karáth László túra társaival felkereste a hadiösvényt
id. Karáth László fényképalbuma, korabeli katonai térképek, és az elmaradhatatlan kompasz

A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.