Archívum

Archívum

Apám hadinaplója – 2. rész

Id. Karáth László emlékei a 2. világháborúból

Feltöltve: 2017.11.29

2017. november 29. szerda

A havazást hozó szerda estén a 17/II. zászlóalj rádiós szakasza küzdelmeit 1944. október 15-től 1944 karácsonyáig követhette nyomon a szokásosnál szűkebb múzeumbaráti körben megvalósult pódiumbeszélgetés hallgatósága.

Id. Karáth László, a zászlósként 1944 júniusában hadba vonult karpaszományos híradós szakaszparancsnok háborús naplója a létszámában erősen megfogyatkozott 1. magyar hadsereg védelmi harcainak hiteles, megdöbbentő erejű dokumentuma. Tulajdonképpen nem is egyszerű naplóról van szó, hiszen az 1990-ben elhunyt tanár saját harctéri feljegyzései, fotói, rajzai mellett bajtársai visszaemlékezéseit is beleépítette történeti értékű, könyvvé formált munkájába.Az előzményeinek felelevenítése után a narrátor, Tóth Kálmán átadta a szót ifj. Karáth Lászlónak, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium ny. igazgatójának, aki édesapja kézzel rajzolt térképei és virtuális térképek segítségével beszélt a reménytelen háborús helyzetben is helytálló honvédek harcairól. A geográfiai és stratégiai tények emberi oldalát a narrátor által felolvasott naplóidézetek tették a hallatóság számára befogadhatóbbá, életszerűbbé. Az elhangzott szövegrészletek olyan eseményeket villantottak fel, mint például a Kárpátok egyik erős sodrású hegyi folyóján, a Talaboron való átkelést (1944.10.22.), vagy a Csap védelmében, majd e stratégiai fontosságú település visszafoglalásáért vívott egyhetes, öldöklő küzdelmet (1944.11.29–12.04.). Ez utóbbi haditettel a 17-esek nem csupán az ellenség előtt vívtak ki tekintélyt maguknak, de ötnapos pihenőt is kapott a gyalogezred. A kíméletlen harcok emlékét a tisztek számára adott, búfelejtő borozással és Horthy-nótákkal emlékezetessé tett pácini vacsora, a Mikulás napi ajándékozás, illetve a harctéri karácsony torokszorító hangulata enyhítette egy rövid időre.
A naplóíró számot adott arról is, hogy a németek növekvő bizalmatlansága milyen hadrendi változásokat eredményezett a honvédségnél: „Ezt [a bizalmatlanságot a német vezérkar] úgy kívánta legalább részben kizárni, hogy magyar gyalogezredek zászlóalját német gyalogezredbe osztotta be és ennek a német gyalogezrednek egy zászlóalja került cserébe a magyar gyalog ezredparancsnokának parancsnoksága alá. Így került a 24/I zlj. a 83. német gyalogezredhez, Steinhemler német alezredes parancsnoksága alá.” A beszélgetés végén id. Karáth László fénykép albumába is bele lehetett lapozniKemény harcok után Somodiban érte hőseinket a békét hozó karácsony. Az ünnepet a románok is tiszteletben tartották: elcsendesedtek a fegyverek. „Énekelünk és könnyezve gondolunk az otthoniakra. Itt szabad könnyeznünk, mert magunk között vagyunk és a mai nap olyan, amit mindenki szűkebb családi körben szokott megünnepelni. Most mi is egy családban vagyunk, ahol, mint testvérek élünk együtt, segítjük egymást, megosztjuk egymással élelmünket, az egymás iránti önfeláldozás, szeretet hatja át tetteinket, mégis hiányzik a tűzhely melege, az édesanya, a feleség, a gyerekek hangja, szeretete és ez bizony mindenkiből előcsalja a könnyeket.”
S habár a beszélgetés id. Karáth László ünnepi gondolataival zárult, a napló még korántsem ért véget, további beszélgetésre, elemzésre adva lehetőséget. Folytatás 2018 tavaszán!
A kötet digitalizált változata itt tekinthető meg.

Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza