Archívum

A 20. század első felének divatja szerint öltözött hölgyekkel és urakkal, első világháborús bakákkal, svájcisapkás szakikkal, bőrkabátos „elvtársakkal”, trapéznadrágos hippikkel is találkozhatott, aki a vasi megyeszékhely Fő terén töltötte szabadidejét ezen a délutánon.

A járókelők kíváncsiskodó kérdésére: „Mégis hová tart e vegyes gyülekezet?” – egy fardagályos vizitruhában tündöklő hölgy emígyen válaszol: „A Zöldfa vendéglőhöz! Önök talán nem értesültek a közelgő eseményről? Tartsanak velünk!”
Az érdeklődők arcán zavart mosoly suhan át. Ekkor rikkancsok harsány kiáltozása hallatszik:
– Óriási szenzáció!
– Ha ezt a régi szombathelyi polgárok látnák!
– Itt a Vasvármegye legfrissebb száma! 30 fillér az ára!

A „néhai” villamosvasúti elkerülőnél, a Fő tér nyugati oldalán, szépszámú érdeklődő várja a tömegközlekedési eszköz érkezését. Két jó munkásember nagy körülményességgel elhelyezi a megfelelő helyen a megállót jelző fémtáblát. Egy ügyefogyott fényképész sertepertél a helyszínen: hosszasan bíbelődik a háromlábú faállvánnyal, amelyre végül csak sikerül rácsavaroznia a rakoncátlankodó harmonikás fotómasinát. Éppen idejében, mert csilingelve, zötyögve begördül a zöldre festett jármű. Nem csalás, nem ámítás: az első szombathelyi villamoskocsikat zöld színűre festették. A tömeg éljenzése csak akkor csitul, amikor szólásra emelkedik a város elöljárója, hogy méltassa a történelmi eseményt, amely Szombathelyt pórias jellegéből kiemelte. „A modern város megalkotásához nem kell teremtő zseni. Csak becsület és igyekvés, érzék a szép, jó és üdvös iránt, emberbaráti szeretet, lankadatlan munka és szorgalom, s az arra hivatott tényezőknek együttműködő akarata kell csak ahhoz, hogy a modern városban végre fény gyulladjon."
Szavait a közönség élénk lelkesedéssel fogadja. Sokan azonnal megváltják menetjegyeiket, hogy a kocsi ablakából integethessenek irigykedő ismerőseiknek. A rend kedvéért a V.E.M.R. (Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság) frakkos alkalmazottai ismertetik a menetdíjszabást és az utasoktól megkövetelt viselkedési normákat (pl.: a villamoson tilos köpködni). Eközben a kalauznő nem csak jegyeket lyukaszt, de készségesen útba is igazítja a „bizonytalankodó utast”, akár a századforduló (ti. 19–20. század), akár az 1960-as, ’70-es évek hangulatát idéző öltözéket visel az illető. Az esemény időutazás jellegét egy időközben bepöfögő oldalkocsis motorkerékpár, és számos, lábbal hajtott vasparipa megjelenése erősíti.
A fényképész (modern kori „kollégáival” egyetértésben) csoportkép elkészítésén fáradozik. Nagy nehezen sikerül összerendezni a nagyszámú, – és az esemény jelentősége okán felhevült – tömeget. Még jó néhányan szeretnének jegyet váltani, de erre már csak a vasútállomás irányában található „megállóknál felszállva” van lehetőség.
Az indulás előtt dr. Kalocsai Péter még egy rövid történeti összefoglalóval búcsúzik (óh, bájos képzavar!) az emlékek remíze felé csilingelő villamostól.
Éhen Gyula polgármestert alakító Spiegler Tibor beszéde ITT olvasható.

Képgaléria

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!