Archívum

A 20. század elsÅ‘ felének divatja szerint öltözött hölgyekkel és urakkal, elsÅ‘ világháborús bakákkal, svájcisapkás szakikkal, bÅ‘rkabátos „elvtársakkal”, trapéznadrágos hippikkel is találkozhatott, aki a vasi megyeszékhely FÅ‘ terén töltötte szabadidejét ezen a délutánon.

A járókelÅ‘k kíváncsiskodó kérdésére: „Mégis hová tart e vegyes gyülekezet?” – egy fardagályos vizitruhában tündöklÅ‘ hölgy emígyen válaszol: „A Zöldfa vendéglÅ‘höz! Önök talán nem értesültek a közelgÅ‘ eseményrÅ‘l? Tartsanak velünk!”
Az érdeklődők arcán zavart mosoly suhan át. Ekkor rikkancsok harsány kiáltozása hallatszik:
– Óriási szenzáció!
– Ha ezt a régi szombathelyi polgárok látnák!
– Itt a Vasvármegye legfrissebb száma! 30 fillér az ára!

A „néhai” villamosvasúti elkerülÅ‘nél, a FÅ‘ tér nyugati oldalán, szépszámú érdeklÅ‘dÅ‘ várja a tömegközlekedési eszköz érkezését. Két jó munkásember nagy körülményességgel elhelyezi a megfelelÅ‘ helyen a megállót jelzÅ‘ fémtáblát. Egy ügyefogyott fényképész sertepertél a helyszínen: hosszasan bíbelÅ‘dik a háromlábú faállvánnyal, amelyre végül csak sikerül rácsavaroznia a rakoncátlankodó harmonikás fotómasinát. Éppen idejében, mert csilingelve, zötyögve begördül a zöldre festett jármű. Nem csalás, nem ámítás: az elsÅ‘ szombathelyi villamoskocsikat zöld színűre festették. A tömeg éljenzése csak akkor csitul, amikor szólásra emelkedik a város elöljárója, hogy méltassa a történelmi eseményt, amely Szombathelyt pórias jellegébÅ‘l kiemelte. „A modern város megalkotásához nem kell teremtÅ‘ zseni. Csak becsület és igyekvés, érzék a szép, jó és üdvös iránt, emberbaráti szeretet, lankadatlan munka és szorgalom, s az arra hivatott tényezÅ‘knek együttműködÅ‘ akarata kell csak ahhoz, hogy a modern városban végre fény gyulladjon."
Szavait a közönség élénk lelkesedéssel fogadja. Sokan azonnal megváltják menetjegyeiket, hogy a kocsi ablakából integethessenek irigykedÅ‘ ismerÅ‘seiknek. A rend kedvéért a V.E.M.R. (Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság) frakkos alkalmazottai ismertetik a menetdíjszabást és az utasoktól megkövetelt viselkedési normákat (pl.: a villamoson tilos köpködni). Eközben a kalauznÅ‘ nem csak jegyeket lyukaszt, de készségesen útba is igazítja a „bizonytalankodó utast”, akár a századforduló (ti. 19–20. század), akár az 1960-as, ’70-es évek hangulatát idézÅ‘ öltözéket visel az illetÅ‘. Az esemény idÅ‘utazás jellegét egy idÅ‘közben bepöfögÅ‘ oldalkocsis motorkerékpár, és számos, lábbal hajtott vasparipa megjelenése erÅ‘síti.
A fényképész (modern kori „kollégáival” egyetértésben) csoportkép elkészítésén fáradozik. Nagy nehezen sikerül összerendezni a nagyszámú, – és az esemény jelentÅ‘sége okán felhevült – tömeget. Még jó néhányan szeretnének jegyet váltani, de erre már csak a vasútállomás irányában található „megállóknál felszállva” van lehetÅ‘ség.
Az indulás előtt dr. Kalocsai Péter még egy rövid történeti összefoglalóval búcsúzik (óh, bájos képzavar!) az emlékek remíze felé csilingelő villamostól.
Éhen Gyula polgármestert alakító Spiegler Tibor beszéde ITT olvasható.

Képgaléria

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!