Archívum

Ikervár a sárvári uradalom részeként a Kanizsaiak, a Nádasdyak, majd a Draskovicsok tulajdonát képezte. A mai kastély elődjének számító nemesi rezidenciát minden bizonnyal a 16. század közepén emelték. A 17. században megerősítették, hogy ellen tudjon állni a török támadásoknak.
Az ikervári birtok 1795-ben a Batthyányiak kezébe került. Batthyány József 1812-ben bekövetkezett halálával fiára, az akkor alig 5 esztendős Lajosra szállt az örökség. A jól működő gazdaságának köszönhetően 1846–47-ben sor kerülhetett a kastély nagymértékű átalakítására és bővítésre. A régi épület adottságait előnyösen használták fel az olaszországi tapasztalatokkal rendelkező építészek, Ybl Miklós és Pollack Ágoston, akik a német klasszicista formákat olasz elemekkel ötvözték (lásd a Palazzo Falconieri mintájára készült lodzsát). „A keleti fény, az angol kényelem, a francia ízlés sajátságosan vegyült el a magyar hagyományokkal.” – jellemezte a rezidenciát Bajzik Zsolt.

Az átalakított épület kényelmét nem sokáig élvezhette Batthyány Lajos gróf, hiszen politikai szerepvállalásáért vagyona, majd az élete elvesztésével kellett fizetnie. Özvegye, gróf Zichy Antónia gyermekeivel együtt elhagyta az országot, ám az igazságtalan ítéletbe nem nyugodott bele. 1851-ben az elkobzott javak bérbe adása ellen pereskedett. Nem járt sikerrel, így végső megoldásként testvére, gróf Zichy János bérbe vette, majd megvásárolta a birtokot, amelyet 1871-ben Batthyány Lajos fia, Elemér nevére íratott.
Elemér gróf a nehezen visszaszerzett örökséget úrias szórakozásokra, külföldi utakra, lóversenyekre herdálta el. Viselt dolgairól a korabeli sajtó is beszámolt. Az egyik szafariról hozott, időközben nagyra nőtt tigrisek további sorsa felől élcelődve vetette fel a publicista a tigrisvadászat hazai meghonosításának lehetőségét.
1882-ben Batthyány Géza fiát, Lajos grófot említik tulajdonosként a források. Ő vitte végbe az épületet víz- és áramellátásának modernizációját. 1904-ben Rauscher Miksa és Holzheim Károly szombathelyi építészekkel megterveztette a kastély további felújítását, ám ennek megvalósítására nincs bizonyíték. Viszont Batthyány Lajos gróf életnagyságú bronzszobrának 1913. október 12-ei felavatásáról fényképek is fennmaradtak.

1916-ra az eladósodott család kénytelen volt megválni a kastélytól. Ezt követően Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal Ikervári Különleges Gyógyintézete működött itt. 1918 novemberében az Országos Hadigondozó Hivatal hadiárvák részére vette át az épületet. 1936-tól a Jó Pásztor Nővérek leánynevelő intézete, az ’50-es években a makarenkói elvek szerint szervezett Állami Leánynevelő Intézet, majd fiú nevelőotthon kapott helyet benne. A használat során erősen igénybe vett, rehabilitációra váró épületet a parkkal együtt Vas Megye Önkormányzata 2000 októberében 160 millió forintért értékesítette. Kedvező fordulat: a hírek szerint az egykor szebb napokat látott kastély nemrég állami tulajdonba került. Renoválására, majd további hasznosítására létrejöhet a kellő összefogás.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!