Archívum

Nyolc és fél órás, három rövid megállóval megszakított és idegenvezetőnk, Sümeghy Gyöngyi tartalmas és érdekes ráhangoló közléseivel színesített buszozás után, délután fél 2-kor érkezünk Padovába, a Prato della Valle-ra. A 18. században kialakított hatalmas, ovális alaprajzú szigetet egy csatorna öleli, amelynek partjait a városhoz, illetve annak egyeteméhez kötődő híres emberek szobainak sorfala szegélyezi. Az 1775 és 1883 közt készített 78 alkotásból Báthory István és Sobieski János szobraira fordítunk különös figyelmet. Báthory alakját páncélban, vállán palásttal formázta meg 1789-ben Giovanni Ferrari.

Páduai látogatásunk a középkor egyik legnagyobb szentjének földi maradványait és ereklyéit őrző Basilica di Sant’Antonio (Szent Antal bazilika) megtekintésével folytatódik. (A templomban nem engedik meg a fényképezést.) A belső tereket leginkább 15–17. századi alkotások díszítik, a homlokzat belső falán viszont fel kell figyelni Pietro Annigoni 1985-ben készített, a diófáról prédikáló Szent Antalt ábrázoló freskójára. Ámulva tekintünk végig a bal oldali mellékhajó kápolnáin. Szent Antal sírkápolnájánál, amelyet a neki tulajdonított csodákat megjelenítő kilenc márvány dombormű ékesít, rövid időre megállunk. A főoltár mögött található kincstárkápolnába néhány lépcsőn át jutunk fel. Külön megcsodáljuk azt az 1436-ban készített ereklyetartót, amely Szent Antal teljes épségben megmaradt nyelvét őrzi. Még egy pillantás az 1231-ben elhunyt szent csuhájára és arra a koporsóra, amelybe a holttestét eredetileg elhelyezték, és máris menni kell tovább. A bazilikából a keleti kapun át az öt belső udvarból álló Szent Antal rendházba jutunk. A hatalmas fájáról elnevezett Magnólia-kolostorudvaron egy fénykép erejéig többen megfogják Lorenzo Quinn „Szent Antal, a közbenjáró a gyermek Jézus és az emberek közt” című, 1995-ben készített szobrának kezét.
Még egyszer rácsodálkozunk a bazilika előtti Piazza del Santon álló bronz lovasszoborra, amelyet Donatello hétévi munkával készített el. Az alkotás amellett, hogy a quattrocento portrészobrászat kiemelkedő darabja, azért is különleges, mert az antikvitás óta egészen e mű 1453-ik évi befejeztéig nem készült nagyméretű bronz lovasszobor. A zsoldosvezér, Gattamelata (jelentése: foltos macska) – eredeti nevén Erasmo de Narni – méltósággal tekint magas talapzatáról a távozó turistákra.

Rövid, de tempós séta következik, mert szeretnénk időben megérkezni a Scrovegni- (más néven Aréna-) kápolnához, hiszen előre rögzített időpontunk van. Giotto di Bondone 1302 és 1306 közt festett nagyszabású freskósorozatának megtekintése előtt jut még idő a múzeum régészeti, illetve művészettörténeti kiállításaira is. A negyedórásra szabott kápolnabeli tartózkodást filmvetítés vezeti fel. Ebből, de inkább idegenvezetőnk tájékoztatásából megtudjuk, hogy a Szűz Mária titulust viselő kápolnát a dantei pokol hetedik bugyrában bűnhődő uzsorás, Rinaldo Scrovegni fia, Enrico építtette talán azért, hogy apja tetteit feledtesse. Giotto Biblia picta-jának fő témája Jézus és Szűz Mária élete. Az evangéliumi jelenetek a kápolna jobb oldalfalán, a legfelső sorból indulnak és folyamatosan haladnak körbe, lefele. Néhány kiemelt történetet a diadalív oldalfalán jelenített meg a művész. Az újszövetségi képek között, tipologikus párhuzamként, ótestamentumi események szerepelnek. A háromszintű képciklusban helyet kaptak továbbá az erények és a főbűnök, illetve az utolsó ítélet is.
A vetítés és a korábban látott fotók alapján kialakult képzetek a kápolnába belépve egy szempillantás alatt szertefoszlanak. Nincs az a tökéletes képrögzítő eszköz, amely visszaadná a Giotto evangéliumával való személyes találkozás lenyűgöző élményét!

Szinte szédelegve indulunk tovább. A Pedrocchi kávéház közelében már egyre sűrűbb a tömeg. Felvetődik a kérdés, hogy a nagy múltú Padovai Egyetemnek otthont adó Palazzo del Bo elnevezése kapcsolatba hozható-e a „Tanulj tinó, ökör lesz belőled!” szólásmondással. (Bo = ökör.) Nem, nem! Csupán a campushoz csatolt egyik, cégérében eme állatot felmutató vendégfogadó elnevezése öröklődött át. Belépünk a „GYMNASIUM OMNIUM DISCIPLINARUM” feliratú kapun, de csak a festett címerekkel ékesített átriumban szemlélődhetünk. Európa első anatómiai terméről (1594) és Galileo Galieli katedrájáról csak idegenvezetőnk mesél, megtekintésük most nem szerepel a programban.
Az impozáns, árkádos Pallazzo della Raggione-től (Igazság palotája) a Piazza della Frutta gyümölcs- és virágárusainak sátorsorán át jutunk el a Piazza dei Signori-n (Urak tere) álló velencei helytartói palotához (Palazzo del Capitanio). Az épületegyüttes óratornya magyar vonatkozással bír: rajza szerepel az ún. Lossai-kódexben. Az időmérő szerkezet – lévén a maga nemében a legkorábbiak egyike – sem érdektelen. Még akkor sem, ha igaz a legenda, miszerint az 1344-ben készített, majd ennek pusztulását követően, kb. 80–90 esztendő múlva újraalkotott asztronómiai óra csillagjegyei közül azért hiányzik a mérleg, mert alkotója, Jacopo Dondi dall’Orologio így bosszulta meg azt, hogy munkájáért az őt megillető összegnél kevesebbet kapott kézhez a megrendelőtől.
Jó lenne még sétálni, nézelődni a lassan alkonyi fényeket öltő városban. Az autóbusz felé haladva még egy pillantást vethetünk a Pra szökőkútjára és szobraira, a Basilica di Santa Giustina épületére, és máris robogunk első napi szállásunk felé.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!