ArchÃvum
Az újkőkor titkai
Tudósítás a 2016. évi régésztáborról – 2. rész
2016.06.25
Csiszolt kőeszközök, földfestékkel díszített cserépedények, ember alakú kerámia szobrocskák, orsógombok, házfalak tapasztásának maradványai alkotják főként az újkőkor emlékanyagát. A rézcsákányok, kocsimodellek, rejtélyes aranykorongok, majd a kétosztatú tálak már a rézkor időszakáról tanúskodnak.
A neolitikum vívmánya a növények és állatok háziasítása. E szerteágazó témáról Fülöp Gábor biológia tanár és Dankovics Róbert muzeológus vezettek foglalkozásokat. Az állatcsont, mint eszköz- és ékszeralapanyag sem maradt figyelmen kívül. A kézműveskedést a csontszövetről szóló rövid előadással Pataki Júlia, bolyais diák vezette fel, aki önkéntes közösségi szolgálata keretében nyújtott segítséget a tábor során.
A kerámiaművesség kezdetei szintén az újkőkor időszakához köthetők. Udvardi Balázs fazekasműhelyében számos, a DVK (dunántúli vonaldíszes kerámia), Lengyel és Baden kultúra időszakát idéző edény készült. Kiderült, hogy korántsem egyszerű dolog a képlékeny anyagnak formát adni! Az edények korhű módon, gödörben való kiégetésére tűzvédelmi okok miatt nem került sor, de a tábor végére mindenki megkapta az elektromos kemencében kiégetett edényét.
A régészeti terep- és feldolgozó munkával a Vasi Múzeumi Látványtárban és a Savaria MHV Múzeum régészeti raktárbázisán, a Régészeti Osztály munkatársainak lelkes tolmácsolásában ismerkedtek az archeológuspalánták. A programban szerepelt még a Látványtár régészeti és ősállat gyűjteményének interaktív megtekintése, továbbá az 5300 éves jégmúmiáról, Ötziről szóló vetítés is.
Nagy Rebeka textilrestaurátor, az Iparművészeti Múzeum szakembere (kora gyermekkorától fogva az Egylet régész- és kerékpáros táborainak állandó résztvevője, majd vezetőinek egyike) néhány lelkes táborozó közreműködésével elkészítette Ötzi fűköpenyének nyugat-dunántúli változatát.
A táborzáró esemény – a hagyományokhoz híven – a szülők, hozzátartozók részvételével megrendezett eseménysorozattal ért véget. A gyerekek kiállítással és régészkonferenciával, a táborvezetők újkőkori ételkóstolóval várták az érdeklődőket. A „neolitikus gyomorba való” nem volt más, mint árpakása, különféle húsokkal és a vidékünkön megtermő fűszernövényekkel egybefőzve. A tábori alkotásokat felvonultató, szabályos megnyitóbeszéddel átadott kiállítás „interaktív elemeként” fergeteges „kőkorszaki TeleShop” szórakoztatta a szépszámú közönséget. Kalocsai Zozó kiváló humorral reklámozta az újkőkor vívmányait: a pattintott pengékből készült aratókést és a csiszolt kőbaltát.
A szlovén ház szobája – ahol levegőből kevés volt ugyan, de izzasztó forróságból annál több – megtelt a konferencia előadóival és kitartó közönségével. Jó volt a gyerekek értelmezésében hallani és látni annak a sok érdekességnek, ismeretnek a summázatát, amelyet a tábor vezetői megpróbáltak átadni nekik ez alatt az egy hét alatt egy olyan korról, amelyről az iskolai tankönyvek alig-alig emlékeznek meg.
Pedig sok minden, ami a jelenkori jólét alapja, valahol itt kezdődött: 6–8 ezer évvel ezelőtt, az újkőkorban!
