ArchÃvum
A háború esztétikája
Látkép a háború megfestőinek nehéz helyzetéről
2016.04.22
A múzeumbogár klub vendége ezúttal Foki Éva grafikusművész volt, aki báró Mednyánszky László és Vaszary János alkotásain keresztül vizsgálta a háború festészetre gyakorolt hatását. Az 1. világháború előrehaladtával a műalkotások tónusa egyre sötétebbé, komorabbá vált, eltűnt a csatákat övező „dicsfény”.
A festészet kifejezőeszközeinek közös számbavétele után Foki Éva bemutatta Mednyánszky László formabontó életmódját. A báró az úrias sportokra és saját külsejére ugyancsak keveset adott. Úriatlan öltözködésére vonatkozó kritikát sajátos humorral kezelte. A művészet és az önzetlenség kapcsolatáról így vallott: „Egy jó cselekedet felér egy tucat remekművel, s egy remekműben is az a becses, hogy jócselekedet.” Ennek megfelelően élt, a szegények megsegítésére sokat áldozott.
Mednyánszky után a résztvevők Vaszary János életművével ismerkedtek. Vaszary paraszti sorból származó ősei a Vas megyei Zsédenyben éltek. A család fokozatosan emelkedett ki a szegénységből, a leszármazottak közül többen értelmiségi, művészi, papi pályát választottak.
Mednyánszky és Vaszary is önkéntesként vonult be a nagy háború kezdetén. Mednyánszkyt katonaőseinek emlékezete késztette erre, de hazáját kard helyett ecsetjével szolgálta. Olykor életét kockáztatva igyekezett a front közelben maradni. Az Új Idők és a Budapesti Hírlap „harcképfestője” volt.
A fronton szerzett élmények mindkét művész munkásságát meghatározták. Ennek érzékeltetésére a háborús időket megelőző portré- és tájképeket, illetve azokat ihlető előképeket villantotta fel Foki Éva, melléjük helyezve a háború alatt készült alkotásokat. Mivel a világháború elején a frontvonaltól távolabb helyezték el a művészeket, inkább pihenő és menetelő katonák, hadifoglyok jelentek meg alkotásaikon. A hatalom a művészetet eszközként használta: előbb a katonai sikereket, dicsőséget hirdető, ellenséget lekicsinylő propagandaképek festésére, később a háború borzalmait palástoló, reményt, hitet életben tartó, befogadható illusztrációk készítésére ösztönözve a művészeket. Cserébe egy-két hónap eltávozást kaphattak.
Mivel nem készíthettek saját látásmódjukat kifejező képeiket, emiatt mű és alkotója között szakadék keletkezett. Ezt a szakadékot áthidalni és a borzalmak megjelenítését magukra vállalni csak kevesek voltak képesek. Mednyánszky László és Vaszary János meg tudott szabadulni a befolyás láncaitól.