Archívum

Németh Balázs bevezetőjében kiemelte, hogy a 20. századot érintő történeti kutatásokban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a levelek, naplófeljegyzések. Különösen igaz ez a kijelentés az első világháborúra, mert azok, akik személyes történetüket elmondhatnák, már nincsenek közöttünk. Mihalcsics Tódor visszaemlékezése ugyan fél évszázaddal a nagy háború után, 1967-ben készült, részletekbe menően pontos és hiteles adatai mégis naplószerűvé teszik azt.

A magyar honvéd tüzérség létrejöttének történetéről tartott rövid áttekintés után Németh Balázs kiemelte Mihalcsics György tábornok stolaci katonai hőstettét, amelynek révén Ferenc József császár és király később nemesi előnevet (stolaci), rangot adományozott számára.
Mihalcsics Tódor a m. kir. 4. honvéd tábori ágyús ezred altisztjeként az orosz fronton kezdte meg szolgálatát. 1916–17 között két ízben is kiérdemelte II. osztályú vitézségi érmet. 1916-ban ugyanis az orosz fronton néhány emberével „elkötött” egy orosz ágyút. Második vitézségi érmének körülményeit homály fedi. 1917-ben bronz katonai érdeméremmel is jutalmazták. 1916-ban hadnagyi rangot kapott. Harcolt az olasz, majd a német hadsereghez beosztva a francia fronton is, ahonnan gyalog tért haza alakulata.
Bár 1921-ben már nyugállományúként szerepelt a nyilvántartásban, ez azonban nem jelentette katonai pályafutása végét.

Mihalcsics Tódor visszaemlékezéséből, valamint Solth Imre naplóbejegyzéseiből Tóth Róbert, első világháborús honvéd hagyományőrző olvasott fel. Szó esett az 1916-os zaturcy-i ütközetről, a Bruszilov-offenzíváról valamint a piavei ütközetről.
„Augusztus 31-én még az első napon este 6 óra felé a 3. löveg telitalálatot kapott, és 6 halott maradt a löveg körül. A lövegvezető, az időzítő főtüzér, Mester szakaszvezető figyelő altiszt, Nagy tizedes egészségügyi altiszt, és 2. tüzér.” (Bruszilov-offenzíva, részlet).
Mihalcsics Tódor visszaemlékezésében drámai részletek olvashatók a piavei ütközet körülményeiről, a mérhetetlen emberveszteséggel járó megpróbáltatásokról:
„Sok veszteségünk volt. A magyar sikeres offenzíva itt a Piave-nál megállott amiatt, mert elegendő tartalék és elegendő lőszer és elegendő légierő sem volt. Az egyesített olasz-francia légierő nagy fölényben volt a mienk felett.” (1918. június 15.)
Mihalcsics Tódor második világháború háború utáni éveiről fia, László beszélt, akinek jelenlétéről előre sem az előadó, sem a szervező nem tudott. Elmondta, hogy édesapja 1949-ben tért vissza az orosz hadifogságból. Később egy ideig múzeumi alkalmazott is volt, lévén hogy dr. Szentléleky Tihamér igazgató úr a Savaria Múzeumban biztosított számára állást.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!