Archívum

A társalgás felvezetéseként vitéz Fonyódi László elnök beszélt az 1990-ben alapított Vas Megyei Honvéd Hagyományőrző Egyesület múltjáról. Az általa vezetett szervezet kiemelt feladatnak tekinti a katonai hagyományok népszerűsítését a fiatalok körében. A Puskás Tivadar Szakképzőhöz fűződő kapcsolatáról elmondta, hogy már több alkalommal rendezett ott kiállítást saját militária gyűjteményéből és vett részt meghívott vendégként, előadóként az iskola különféle megemlékezésein. Természetes volt hát, hogy továbbítsa Bodó Judit tanárnőnek a HOHE pályázati felhívását és segítse az ifjakat dolgozataik elkészítésében.
Bodó Judit meghatódva beszélt egykori tanárairól, Németh Lászlónéról és a hallgatóság sorai közt jelen lévő dr. Wirth Zsuzsannáról, akik beléplántálták a történelem iránti szeretetet. Kiemelte, hogy rengeteg jó gyakorlatot átvett tőlük, ezeket hivatása során máig alkalmazza. Leglényegesebb momentumnak az önálló, tanórán kívüli ismeretszerzést említette, amelynek jegyében diákjai már több technikatörténeti kiállítást is rendeztek az iskolában. Észrevette, hogy Nagy Gábor és Csorbás Barnabás kiemelt érdeklődést mutatnak történelem, különösen a világháborúk története iránt. A pályamunkák elkészítésében módszertani tanácsokkal támogatta őket, csakúgy, mint vitéz Fonyódi László, aki rendelkezésükre bocsájtotta magángyűjteményét is.

A szó ezután a két ifjú kutatóé volt. A 9. évfolyamos tanulók pályamunkáikban az 1. világháború két emblematikus személyisége, kövesházi Kövess Hermann báró (1845–1924) és vitéz uzsoki Szurmay Sándor (1860–1945) tábornok, magyar királyi honvédelmi miniszter életpályáját dolgozták fel.
Az erdélyi, anyai ágon szász származású kövessházi Kövess Hermann szép karriert futott be a k. u. k. hadseregben: egészen a császári és királyi tábornagyi rangig emelkedett. Kitüntetéseiről – többek között az olasz Koronarend lovagkeresztjéről (1882), a Badeni Nagyhercegségtől kapott 2. osztályú Berthold érdemrendről (1904) és az 1. osztályú Zähringeni Oroszlán érdemrendről (1904), az Oszmán Nagy Arany Liakat-Rendről (1916) – hosszasan lehetne értekezni.
Az 1. világháború kitörésekor Kövess 57 éves volt, gyalogsági tábornokként nyugállományba vonulás előtt állt. Valamennyi k. u. k. hadtestparancsnok között ő volt a rangidős. 1914 augusztusában a vezetése alatt álló XII. hadtest a keleti fronton harcolt, ahol az egységet súlyos vesztségek érték, ezért 1915 elején feltöltötték és megerősítették azt. Így jött létre a Kövess Hadseregcsoport, amely a május 2-án, a gorlice-tarnówi áttörés során előrenyomult a Visztuláig és augusztusban rohammal bevette az ivangorodi erődítményt. 1918 novemberében IV. Károly kinevezte Kövesst a hadsereg főparancsnokának, de csak néhány napig látta el e feladatkört. A háború után visszavonult, Bécsben halt meg, Budapesten temették el.

Még ragyogóbb katonai pályafutást tudhatott magáénak uzsoki Szurmay Sándor, az egyik legeredményesebb magyar hadvezér. Szurmay a világháború kitörésekor már altábornagy volt. 1914 novemberének végén a róla elnevezett hadseregcsoporttal kiűzte az orosz haderőket az Uzsoki-hágó területéről, Homonna, Bátfa térségéből, megakadályozva, hogy betörjenek az ország területére. Ezzel kiérdemelte az „uzsok hőse” jelzőt, majd neve elé a „vitéz uzsoki” előtagot. 1917. február 17-én a király hadügyminiszterré nevezte ki. Tisztségét az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásáig töltötte be.

Kövesházi Kövess Hermann báróról és vitéz uzsoki Szurmay Sándorról számos magyar és idegen nyelvű tanulmányt találhat az érdeklődő. Elképesztőnek tűnhet, hogy életükbe ilyen sok feladat belesűrűsödjön, amelyekben mindketten kitűnően helytálltak. Gazdag életrajzukat szinte lehetetlen összefoglalni egy rövid előadás (pláne egy rövid tudósítás) keretében. Csordás Barnabás és Nagy Gábor nem kevés munkát fordított a katonaportrék megrajzolására. Ezért rájuk is példaképként tekinthetnek diáktársaik.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!