Archívum

A tárlat feldolgozásában Tóth Kálmán és Tóth Róbert múzeumpedagógusok nyújtottak segédkezet a résztvevőknek, akik először különböző korszakok plakátjait rendezték kronológiai sorba egy interaktív játék segítségével. A feladat 100%-os megoldásához történelmi ismeretekre és megfigyelőképességre egyaránt szükség volt.
A Savaria Múzeum díszterembe lépő látogató egy letűnt, az emlékezet fátylán átderengő álomvilág, a békebeli magyar nagyváros színes plakátkörnyezetébe cseppen. A tündérálom úgy válik rémálommá, ahogy a háború fekete varjai beszivárognak a boldog békeidők színes
énekesmadarai közé. A terem elején hallható madárcsicsergést katonanóták, az álmok ködfátylát hadiszalagok váltják fel. Még azok számára is befogadható ez a (talán túlságosan is direkt megoldásnak tűnő) kiállításrendezői szándék, akik viszonylag keveset tudnak a 20. század első két évtizedének világrengető eseményeiről. A történelem kilép a tankönyvek lapjai közül, elevenné válik, életérzéssé összpontosul.

A plakátok mögött rejlő jelentéstöbbletet saját készítésű asszociációs kártyák segítségével fejtették meg a múzeumbogár klubosok. Három kategóriába osztották kártyáikat. Az első kategória a kiállítás és a bemutatott plakátok külső jegyeire, elrendezésére vonatkozott (pl.: színes, harsány, karikatúra-szerű, halálmadár). Az asszociációs kártyák második csoportját a belső tulajdonságokat jelző fogalmakból alkották meg a gyerekek: a plakátok által bennük keltett benyomásokat gyűjtötték ide (pl.: álmosoly, ijesztő, humoros, büszkeség, küzdés, hazaszeretet). A harmadik, ún. vegyes kategória elemei történelmi eseményekre, folyamatokra utaltak (pl.: Vesszen Trianon! urbanizáció, Fegyverbe!)
Tóth Kámán a boldog békeidők plakátjainak művészi eszköztárára és a szemlélő meggyőzését szolgáló megoldásokra hívta fel a résztvevők figyelmét, akik eközben sorra elhelyezték odaillő asszociációs kártyáikat a plakátok elé.

Ezután Tóth Róbert vezette át a csapatot a „sötét oldalra”. Ő a tárlat komorabbik részében elhelyezett néhány falragasz történeti hátterét fejtette meg a múzeumbogarakkal együttgondolkodva. Megbeszélték többek között, hogy a hadikölcsönkötvények jegyzésére buzdító
plakátok soha vissza nem térülő befektetésre ösztönözték az embereket; hogy a hadi célokra alkalmas fémeket be kellett szolgáltatni; hogy a fronton szolgáló katonák közel sem voltak olyan jó helyzetben, mint ahogyan a hátországbeli propagandaplakátok sugallták.
A záró feladat egy levél megírása volt. A csoport egyik fele a fiáért aggódó család helyzetébe élte bele magát, a másik a fronton szolgáló katonáéba.

A Savaria Múzeumban „Elsodort világ – plakátálmok (1910–1920)” című kiállítását feldolgozó múzeumpedagógiai foglalkozást jó szívvel ajánljuk 8–12. évfolyamos iskolai osztályok figyelmébe.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!