Archívum

Bizonyára sokan megrettentek a közösségi oldalunkon és a hírlevelünkben közzétett felhívást olvasva, miszerint egy rövid délután során meg akarjuk járni a tervezett félszáz kilométeres utat. Közlöm a kétkedőkkel: a túra résztvevői közül még a kezdő bringások sem szorultak gyógykezelésre a súlyos kimerültség tüneteivel. (Egy kis izomláz persze belefér…)

Bildein felé félúton, a jáki apátsági templom tövében volt az első pihenő. Megcsodáltuk a bélletes kaput díszítő apostolszobrokat, amelyekről tudjuk, hogy másolatok, hiszen az eredeti alkotások a Savaria Múzeum dísztermében függöny mögé rejtve várják sorsuk jobbra fordulását. Mennyire más e templom épülettömbjét szemlélve megbeszélni a román stílus építészeti jegyeit, mint mondjuk egy mégoly szép kivitelű könyvet lapozgatva, vagy vetített képeket szemlélve!

Jákról Szentpéterfára a lengedező szél ellenében is megállás nélkül jutottunk el. Egy kortynyi frissítő ital, illetve vércukorszint-emelő édesség elfogyasztása után átgurultunk az államhatáron. A bildeini múzeum előtt elhaladva egyenesen a Határ-sétaösvényhez vezetett az utunk. A magyar határőrség által még a kommunista érában felállított műszaki határzár rekonstrukcióját (kerítés, jelzőrendszer, magasfigyelő torony) szemlélve felvetődött a kérdés: ki gondolta volna, hogy ezek az eszközök a migráció miatt ilyen hirtelen újra aktuálissá válnak?

Bildeinről Pornóapáti felé kanyarodtunk – ahol meg kellett ugyan mászni néhány húzósabb emelkedőt, de aztán lényegében Szombathelyig kényelmes lejtőn gurulhattunk, sokáig erdők ölelésében kanyargó úton.

Reméljük, hogy a legközelebbi túrára már többen vállalkoznak a múzeumbogár klub népes tagsága köréből. (Azért mi is rövidebb távot választunk majd!)

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!