ArchÃvum
Mindenhol rom, pusztulás
Kiállítás a lerombolt és újjáépített szombathelyi székesegyházról
2015.05.08
A múzeumbogár klubosok azért látogattak el a székesegyházba – helyi elnevezéssel a nagytemplomba –, hogy megtekintsék az 1945. március 4-én történt légitámadás évfordulója alkalmából rendezett kiállítást.
Koltay Ferenc, a Székesegyházért Közhasznú Alapítvány elnöke vezetésével a katedrális hajóján áthaladva, az éppen restaurálás alatt álló Madonna-kápolna bejáratán át megközelíthető csigalépcsőn lépkedve jutottunk el a kiállítótérbe, amely nemrég még elhanyagolt raktárhelyiség volt. A kiállítás nyitányaként nagyméretű várostérkép tájékoztatja a látogatót arról, hogy 1944–45-ben Szombathely mely területeire hullottak a bombák. 1945. március 4-én, a több hullámban végrehajtott légitámadás során a székesegyházat is találat érte. A kiállítóterem közepén nagy törmelékhalom érzékelteti a pusztulás mértékét. A fal mellett látható az egykori berendezésből való egyetlen eredeti pad, ami megmaradt a bombázás után.
A tablókon a régi templombelsőről készült fotók, két üvegtárlóban pedig a tragikus naphoz kötődő különböző dokumentumok találhatók. Koltay Ferenc engedélyével egy hittudományi főiskolai hallgató kiállított naplójába bele is pillanthattunk. Dancsecs Imre 21 évesen, az óvóhelyen rettegve élte át a Szombathely ért legsúlyosabb és legtöbb áldozatot követelő légicsapást. „Egy kis szünet és ismét hupog minden. Megkezdődött ismét a bombázás. Borzasztó helyzet. Már mindenki térdel a pincében. Uram ments meg minket! Kis szünet és ismét egy újabb hullám. Soha nem akar véget érni. Uram Istenem ments meg! Nem reméltem, hogy még egyszer felkerülök.”
Egy másik visszaemlékező, Kosztolánczy Tibor így foglalta össze a légitámadás után, a helyszínen szerzett tapasztalatait: „A főkaput a leszakadt törmelék és az orgona maradványai teljesen elzárták, csak az oldalajtón lehetett bemenni. A templom közepén a beszakadt tetőszerkezet gerenda- és cseréphalmaza, ezek alatt az összetört padok. A falakról a légnyomás ledobta a márványozást, csak a puszta tégla látszott. Az oltárképek szétszaggatva, rongyként lógtak a kereteiken. A szószékek leomolva. Mindenhol rom, pusztulás.”
A pusztítás a bombák felrobbanásakor keletezett nyomó- és szívóerő hatására óriási volt. A templom oromzata 46°-ban megdőlt, ahogy a tornyok is. A harangnyelv kiállított maradéka tudatosítja a tényt, hogy a háborús célokra korábban már be nem olvasztott harangok leszakadtak. Csak két bátor katonának, Tóth Lajos tűzszerész őrmesternek és segítőtársának, Horváth Vince tizedesnek köszönhető, hogy a templom nem pusztult el teljesen. Ők ugyanis életük kockáztatásával hatástalanították a székesegyházra hullott, de fel nem robbant időzített bomba gyújtószerkezetét. A művelet azért volt különösen veszélyes, mert a gyújtószerkezet a becsapódás következtében megsérült.
Bármilyen nagymértékű volt is a rombolás, a lakosság önzetlen összefogásának köszönhetően a székesegyház másfél év alatt újjáépült, és 1947. szeptember 7-én összegyűlhettek benne a hívők a felszentelési szertartásra. A háborús károk elhárítása azonban teljes mértékben a mai napig sem fejeződött be.
Koltay Ferenctől megtudtuk azt is, hogy a Székesegyházért Közhasznú Alapítvány jelenleg egy multimédiás kiállítótér létrehozásán fáradozik, és hogy a tornyok külső renoválását követően – hat évtizeddel a háború után! – végre azok belső felújítására is sor kerülhet.
