Archívum

A 20. század első felében Szombathely jelentős komolyzenei központ volt. „Az utolsó 30 év alatt több mint kétszáz nagyszabású hangversenyt rendeztek Szombathelyen, amelynek túlnyomó része a Zenekedvelők Egyesülete és a Kultúregyesületnek rendezése alá esik. A hazai művészek közül a m. kir. Operaháznak és az Országos Zeneművészeti főiskolának majdnem minden vezető tagja megjelent nagytermünk dobogóján, a külföldiek közül pedig a legnagyobb hírnévnek örvendő művészek előadásában gyönyörködhettünk a jelen század kezdete óta. Saját tagjainak közreműködésével áldozott a Kultúregyesület Beethoven, Mozart és Haydn emlékének s előadta a IX. szimfóniát, …. a legutóbbi hónapokban pedig Kodály Zoltán és Bartók Béla magyar levegőjű zenekari műveit.” – jelentette ki lokálpatrióta büszkeséggel a város polgármestere, Ujváry Ede 1934-ben. Szombathely zenei életének nagyszerűségét az is méltán jelzi, hogy a korszak legismertebb zenekritikusa, Tóth Aladár magyar Gloucesterként emlegette a várost. Szombathely „… kitűnő tudósokat, művészeket rögzített a falai között, akik többen országos nagyságok lettek.” – emlékezett önéletrajzi írásában Tóth János, a város főépítésze.

A zenei műveltség terjesztésében, a komolyzene népszerűsítésében nem kis szerepet vállalt a Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete keretén belül működő Zenei Szakosztály. A vonósokból álló kultúregyleti zenekar később a Sopronból áthelyezett Magyar Királyi 5. Honvéd Gyalogezred fúvósaival egészült ki. S ez a zenekar már önnön erejéből fel tudta zendíteni a klasszikus zeneszerzők bonyolultabb hangzású alkotásait, sőt 1934-ben együtt tudott muzsikálni Bartók Bélával!
Az 1930-as évék végén súlyos gondok támadtak a Kultúregyesület háza táján, amelyek miatt szinte ellehetetlenült a Zenei Szakosztály működése is. Ezek részben anyagi, részben személyi természetűek voltak, de leginkább az országos politikai helyzet (vö.: zsidótörvények) következtében alakultak ki. 1940-re, a Kultúregyesület fennállásának 40. évfordulójára az anyagi gondok enyhültek. Sor kerülhetett a kultúrház renoválására, újjáalakult a zenekar is. Ilyen körülmények között került sor Bartók Béla és Zathureczky Ede hangversenyére, amely az eredetileg eltervezett időponthoz képest az kedvezőtlen időjárási körülmények miatt egy hetet késett. Bartók tisztában volt azzal, hogy a vidéki városok lakosságának zenei ízlése eltérő, és egyes művek befogadására nincs felkészülve a közönség. Szombathelyi koncertjének programjába mégis nehezebb darabokat is beválasztott. 1940. március 2-án, az egykori kultúrpalota, a mai Savaria Múzeum dísztermében felcsendült Mozart A-dur szonátája, Beethoven Tavasz szonátája, és Bartók ifjúkori műve, az I. rapszódia. A műsort Beethoven Kreutzer szonátája zárta.
A haláltáborban meggyilkolt kiváló szombathelyi hegedűművésznő, Bárdos Alice férje, Szende László visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a hangversenyen kisebb rendzavarás történt: a Turul Szövetség néhány tagja a karzaton zászlót lobogtatva fejezte ki ellenszenvét Bartók Béla „nemzetietlen művészete” iránt.

Bartók muzsikája ma is vitákat gerjeszt, véleménynyilvánításra késztet. Erre Tóth Kálmán néhány, internetes fórumokról frissen letöltött és néhány, az 1930-as évek végéről származó szövegrészlet összevetésével hívta fel a jelenlévők figyelmét. Az együttműködésre, (inter)aktivitásra késztető előadáson a résztvevők korabeli dokumentumokat tanulmányozva ismerték meg a szombathelyi Bartók-hangversenyek szervezésének körülményeit és információkat gyűjtöttek azokról a személyiségekről is, akik a szervezőmunkában oroszlánrészt vállaltak. Az előadást elektronikus szavazórendszerrel játszott vetélkedő zárta, amelyben a szombathelyi Bartók-kultusz megnyilvánulásaihoz, a két hangversenyen felcsendült művekhez és Bartók muzsikája által ihletett versekhez, képzőművészeti alkotásokhoz kapcsolódó feladatok szerepeltek.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!