ArchÃvum
Műtárgyraktár: pincétől a padlásig
Amit nem láthatsz mindennap
2014.10.17
Ez alkalommal Savaria Múzeum központi műtárgyraktárát fedezhették fel a múzeumbogár klubosok. Olyan helyekre is betekinthettek, ahová – hasonló kivételes alkalmaktól eltekintve – csak az intézmény dolgozói léphetnek be.
Az előtérben kőeszközöket lehetett pattintani, a helyes technika elsajátításában Nagy Gergely régész, „öreg múzeumbogár” segített. A raktárbázisnak pincéje ugyan nincs, ám elég magasra merészkedtünk, amikor a régészeti műtárgyraktár vasállványai között kutattunk Kőszegi Ádám régésztechnikus segítségével. A leletmosóban kiderült, hogy még a tisztítás során is történhet új felfedezés. A szennyeződésektől mentes tárgyon addig rejtőzködő díszítmények, feliratok bukkanhatnak elő. A régészeti terepmunka során feltárt, megtisztított kerámialeletek aztán Udvardy Balázs Tamás restaurátor szakértő kezei közé kerülnek. Ő – akár egy puzzle-t – igyekszik összeilleszteni az összetartozó kerámiadarabokat, helyreállítva azok egykori formáját. Ez meglehetősen nehéz feladat, hiszen nem mindig hagyatkozhat a szemére és a „kirakós játék” számtalan eleme hiányozhat. Amennyiben a tárgy 70%-nál kevesebb része került elő, régész engedélye és közreműködése szükséges a kiegészítés műveletéhez.
Ha már helyreállításról van szó: vajon egy emberi koponyából ki lehet-e deríteni, hogy miképp nézhetett ki az egykor élt személy? Ezt is kipróbálhattuk! Az arcrekonstrukció készítésre vállalkozó bogarakat Kapiller Ferenc várta a második emelet előterében.
Nem gondolnánk, de a térképészet, azaz a geodézia, valamint a leletrajzolás is külön feladata a múzeum munkatársainak. Csodálatra méltóan precíz munka, amit Kenesei Ágnes végez egy-egy lelet méretarányos dokumentációja érdekében! Hogy a régészeti feltáró munka során keletkezett dokumentumok, fényképfelvételek bármikor visszakereshetők legyenek, precíz nyilvántartást kell vezetni róluk, éppúgy, mint az eredeti tárgyakról. Erre szolgál az adattár, amelynek titkairól Kiss Krisztina gyűjteménykezelőtől kapott tájékoztatást a hallgatóság.
A program zárásaként a középkori városokkal és az ott élő emberek életével, mindennapjaival ismertetett meg velünk elképesztő tényeket Pap Ildikó Katalin régész. Gondoltad volna, hogy egy egyszerű faláda útipoggyászként, ruhatároló szekrényként, ágyként, sőt akár koporsóként is szolgálhatta tulajdonosát a középkorban?
Ha máskor is lesz „pincétől padlásig” program, a múzeumbogarak biztosan nem hagyják ki azt sem! Reméljük, minél többen csatlakoznak majd hozzánk.
