ArchÃvum
A 2014. ÉVI RÉGÉSZTÁBOR KRÓNIKÁJA - VI. KÖZLEMÉNY
Hatodik nap – népek csatája és táborzáró
2014.06.28
Elérkezett a szülők, rokonok, barátok számára is nyitott táborzáró esemény napja. Délelőtt azonban még hét, szellemi felkészültséget, találékonyságot és fizikai ügyességet igénylő próbatétel is várt a germánok, avarok és magyarok két-két csapatára.
A múzeumfalu területén szétszórt, térkép segítségével azonosítható hat állomáshelyen indult a népek vetélkedése. Az egyik állomáson a tábor ismeretanyagából összeállított szavazógépes játék mérte a kobakokban összegyűlt tudást, a másikon rovásírásos szöveg várt megfejtésre, a harmadikon fűzfapoéták és koszorús költők arathattak babérokat. Itt ráadásul a megadott szavakkal rímelő, megzenésített stófák szerzői nyerhették el a legnagyobb elismerést. Felbukkantak a népvándorlás kor mesés kincsei is (sajnos csak képeken), meggondolkodtatva az azonosításukra törekvő régészpalántákat. Szédítő feladatként vált emlékezetessé a botosforgó nevű ügyességi játék és meghozta gyümölcsét az íjászat előző napi gyakorlása. A helycserére 20–20 perc elteltével harangkondítás hívta fel a figyelmet. A hetedik próbára külön erre a célra alkalmassá tett, az előző napon még lovasverseny helyszínéül szolgáló akadálypályán került sor. Pospischil Barnabás szellemes forgatókönyve az egykori „Játék határok nélkül” sorozatot idézte. Célba dobás, gerendamászás, lövedékek elleni védekezés, hídon való csoportos egyensúlyozás végén kerülhetett a nép zászlaja az autentikus zászlótartó, egy hatalmas szalmabála közepébe. Természetesen minden elfecsérelt másodperc a győzelem esélyeit csökkentette. Mindent összesítve a magyarok népe nyerte el a győzelmi koszorút.
Az ebédutáni szieszta ezúttal (is) elmaradt, hiszen gőzerővel kellett készülni a kiállítás megnyitására és a táborzáró régészkonferenciára. A tárlat méltó helyszínéül a skanzenbeli harangláb szolgált, a konferencia pedig – rangját tükrözendő – a rendezvénypajtába helyeztetett. Csodás élmény volt látni, hogyan dolgoznak együtt önállóan, a felnőttek különösebb beavatkozása nélkül a táborozók!
Pontban 16 órára, mire a vendégek összegyülekeztek, helyére került az utolsó tárgycédula is, szintúgy összeállt az igényes bőrkötéssel és iniciálékkal, miniatúrákkal ellátott krónikakötet. A kiállítás protokolláris megnyitóbeszédét követően szakmai tárlatvezetések hangzottak el, majd kezdetét vette a nagy érdeklődéssel és vetített képekkel, 3-, sőt 4D-s (!) bemutatókkal színesített régészkonferencia.
Felkészült előadók, jóindulatú elnök (Cserga), hálás közönség – mi kell még egy ilyen nagy horderejű szakmai tanácskozás sikeréhez? Talán csak egy korty ital és némi harapnivaló. Ezek sem maradtak ki a kínálatból! Dr. Kalocsainé Magyar Éva és Szabóné Lesch Andrea szakácstudományi kutatásainak (és kísérletező hajlamának) köszönhetően kitűnően sikerült a honfoglalás kori képzeletbeli szakácskönyv receptje alapján elkészített étel.
A lestyános hamisgulyás ízével a szánkban és a jól végzett munka felemelő érzését őrizve a lelkünkben készülhetünk immár a jövő évi régésztáborra!
