Archívum

Aprították, rostálták, nem törődve azzal, hogy aki szénnel bánik, annak bőre rövidesen hasonlatos lészen a szerecsenéhez.
Thiele Ádám és Juhász Marcell éjszakai tevékenységének köszönhetően a vasolvasztás a kohósítással folytatódhatott, mert a két szakember a munkagödör falába illesztett vaskohók kiégetésére fordította az éjszakai nyugodalmat. Miután elkészültek a fúvókák is, a kohászok egyiket beépítették a kohó száját lezáró mellfalazatba. A fúvókába behelyezték a fújtató csövét. A fújtatás megkönnyítése érdekében egy háromlábú emelőszerkezetet készítettek. A folyamatos fújtatásnak és a faszénnel való gondos táplálásnak köszönhetően izzásba jött kohó kürtőjének szájába helyezték az előzőleg darabolt, megpörkölt gyepvasércet. De nem az egészet ám, hanem apránként, rétegesen: egy adat faszén, egy adag gyepvasérc, rá kevéske mész. Abban az ütemben kellett a táplálást folytatni, amilyen ütemben égett el a faszén, és épült a kohó alján a bucavas. Ezt az épülést azonban csak feltételezni lehetett, hiszen a kohó agyagfala nem átlátszó. Tehát egész álló nap folyamatosan fújtatni, táplálni kellett a kohót, ami nem kevés kitartást és fizikai erőt kívánt a kohászatba bekacsolódó, egyre inkább füstölt szalonna illatot árasztó táborozóktól.

A munka eredménye késő délután mutatkozott meg. A nap zárásaként valamennyi táborozó izgatottan, de kellő távolságtartással állta körül a munkagödröt, hogy láthassa, amint Thiele Ádám egy hosszú kampóval kibontja a kohó betapasztott száját, egy jókora fogó segítségével kiemeli és tuskóra helyezi a fehéren izzó, nagyjából a fonnyadt hamburger méretét mutató vasbucát. Juhász Marcell méretes fapöröllyel, tőle telhető legnagyobb erővel ütéseket mért rá, így tömörítve a kihűlés után további feldolgozásra váró alapanyagot.

Közben Kántor Orsolya segítségével továbbra is lehetett nyílhegyet kovácsolni. Ezeket, illetve az előre gyártott nyílcsúcsokat Bognár Máté közreműködésével a jurtában szerelték fel a gyerekek a kedden feltollazott nyílvesszőikre.
Varga Péter a zárónapon esedékes régészkonferenciára készítette fel a „tudós társadalmat”, Tóth Kálmánnal a krónika tartalmának összeállításán, Gacs Szabinával és Szabóné Lesch Andreával a krónikakötet díszes bőrborítójának előállításán fáradoztak a menetrend szerint foglalkozásról foglalkozásra vándorló népek.
Nagy Rebeka iránymutatása mellett elkészült az avarok zászlaja, sőt a buca kiemelése előtt még a vezérek megválasztására is sor került a programbeszédbe foglalt, szebbnél szebb ígéretekkel kecsegtető önjelölt király, kagán és fejedelem aspiránsok köréből.

A választásról honlapunkon külön krónikarészletet közlünk.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!