ArchÃvum
Határtalanul – Határon innen és túl
Kerekasztal-beszélgetés
2014.06.04
A nemzeti összetartozás napja alkalmából, dr. Hováth Sándor animátori közreműködése mellett folytatott izgalmas eszmecserén, három néprajzkutató: M. Kozár Mária, dr. Gráfik Imre és dr. Illés Péter a kultúra és nyelv oldaláról közelítette meg a közösséghez való tartozás, a többség és kisebbség, a nemzet és a határok kérdéskörét.
Nyitányként a beszélgetésvezető arra kérte a jelenlévőket, hogy a kiosztott papírokra jegyezzék fel azt az egy-két gondolatot, amit a „nemzet” és „nép” kifejezések kapcsán fontosnak tartanak. A válaszok begyűjtése előtt átadta a szót dr. Illés Péternek, aki dr. Gráfik Imre frissen megjelent „Határtalanul – Határon innen és túl” című tanulmánykötetét méltatta. A Pécsett kiadott könyv Gráfik Imre életművének, kutatói munkásságának fontos eleme, összefoglalója, hiszen korábbi írásait gyűjti egybe. Témái többek közt az osztrák-magyar-szlovén hármashatárhoz, a ma Ausztriához tartozó Őriszigethez és a horvátországi Velika Pisanicához kapcsolódnak. A tanulmányok az 1989–1990-es politika rendszerváltozástól a nemzeti együttműködés rendszeréig tartó időszak termékei. Tudományos módszertan tekintetében terepmunkára alapozottak: a szerző interjúkat, kérdőíveket elemzett, megfigyelőként jelen volt a közösségek életében. Terepmunkáját minden esetben rendkívül alapos történeti kutatás előzte meg. Dr. Illés Péter kiemelte a multikulturalitás fogalmát, felvetítve a többség és kisebbség egymáshoz való viszonyának problematikáját.
Dr. Gráfik Imre a multikulturális létről, mint történeti szükségszerűségről szólt, amelynek kiterjedése és érvényessége térben és időben változó lehet, de az emberi együttélés meghatározó formájaként a mindennapokban megélt objektív társadalmi-gazdasági és szubjektív érzelmi, nyelvi, azaz összetett kulturális viszonyulásokat tartalmaz. Kulcseleme az együttműködés. A kooperációt lehet segíteni és gátolni – a történelemben számos példa hozható mindkettőre –, de a legnagyobb felelősségük ebben az együtt élő feleknek van, és azoknak az intézményeknek, közszereplőknek, akik befolyással bírnak a közösségekre.
Dr. Horváth Sándor a hallgatóság köréből beérkezett gondolatokból idézett, majd felkérte beszélgetőpartnereit, hogy ők is fogalmazzák meg néhány szóban, mi az, ami legközelebb áll hozzájuk a nemzetfogalom kapcsán. M. Kozár Mária a politika és a kultúra, dr. Illés Péter a társadalmi konstrukció és otthonosság, dr. Gráfik Imre a politikai tartalommal egyre inkább feltöltődő történelmi képződmény köré fonta gondolatait. Erre építve az animátor összefoglalta a magyar többségi nemzet és nemzeti kisebbségek viszonyának alakulását 1868-tól napjainkig, és kifejtette véleményét a nemzetfogalom korai, a török hódoltság korában való megjelenéséről.
M. Kozát Mária, mint szlovén nemzetiségű, kettős nemzeti identitással rendelkező néprajzkutató kifejtette a kettős kötődés értékeit és beszélt a szlovének nemzeti fejlődéséről és nyelvük, kultúrájuk sajátosságairól. Kiderült, hogy a politika a „vend” kifejezés kapcsán gerjesztett indulatokat. Trianon előtt a „vend” a „szlovén” szinonimája volt, a német nyelvterület közelében élő szlovéneket értették alatta. Az 1920-as években kapott elítélő tartalmat: egy ekkor megfogalmazott elmélet szerint a vendek tulajdonképpen nem szlovének. Pável Ágoston szlovén nyelvkönyve 1942-ben azért nem jelenhetett meg, mert ennek ellenkezőjét bizonyította, nem szolgálva az akkori revizionista politika céljait.
Dr. Gráfik Imre, korábbi hozzászólásait kiegészítve kifejtette, hogy a multikulturális létet nem szabad a nemzettel kapcsolatban leszűkíteni, hiszen a mikrovizsgálatok tanúsága szerint rendkívül sokrétű kulturális kapcsolathálóval kötődik az egyén a közösségbe. Dr. Illés Péter a többes kötődés kérdése kapcsán a két világháború közti cseregyerek intézményt hozta példának. A magyar gyerekeket pl. osztrák családokhoz vitték „német szót tanulni”, és viszont. Ez az időszakos lét kölcsönös haszonnal járt mind a szülőknek, mind a gyermekeknek későbbi életük során.
Dr. Horváth Sándor az azonosságtudat mibenlétét vizsgálva megállapította, hogy az nem monolit egység, hanem inkább színes fonathoz hasonlítható. Másként alakult régen, és mást jelent ma. Napjainkban a kötődéseinket szerteágyazóan éljük meg. A közösséghez való tartozás kulcsmondatát Tamási Áron így fogalmazta meg: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!”
Dr. Gráfik Imre az utóbbi évtizedek fejleményeiről egyik vizsgálatát idézte. Másként élt a lehetőségekkel a határmenti régióban az osztrák, a magyar és a szlovén közösség. A határok kinyílását követően más-más értékrendek kerültek előtérbe.
Összefoglalva a beszélgetés tanulságait megfogalmazhatjuk: akkor keletkeznek a konfliktusok, amikor a közösségek határai átjárhatatlanná válnak. Közösen kell elgondolkodni a jövőről, amelyet határtalanul, de nem korlátok nélkül lehet elképzelni.
