ArchÃvum
A 2014. évi régésztábor krónikája - I. közlemény
Előzmények és az első nap eseményei
2014.06.23
2013 nyarán szenzációs régészeti leletek kerültek elő a Vas megyei Pósfa község határában. A népvándorláskor korai szakaszából való temetőrészlet feltárásának munkálataiba a régésztáborosok is bepillanthattak. Természetes tehát, hogy 2014. évi régésztábor programjait a népvándorláskor jegyében állítottuk össze.
A Hun Birodalom terjeszkedésétől a magyar honfoglalásig eltelt kb. négy és fél évszázad a Kárpát-medence történetének talán legmozgalmasabb, régészeti leletekben bővelkedő időszaka volt. Ugyanakkor a történelemoktatásban nem szerepel túl nagy hangsúllyal ez az izgalmas, drámai fordulatokkal teli korszak, amely a Nyugat-Dunántúlon nem hagyott hátra annyi emléket, mint az Alföldön, vagy a Duna mentén. A Vasi Múzeumbarát Egylet és a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum 2014. évi régésztábora a Vas megye területéről, a népvándorlás korából ismert kisszámú, de tudományos szempontból nagy jelentőségű leletcsoportra irányította a résztvevők figyelmét.
Első nap
2014-ben, a több mint egy évtizedes gyakorlatnak megfelelően, a Szombathelyen és környékén lakók napközisként (39 fő), a távolabbról érkezettek (5 fő) bentlakóként vettek részt a Vasi Skanzenben 2014. június 23-28. közt megrendezett, 6 napos régésztábor tevékenységeiben. Örömteli, hogy ez évben is érkeztek gyerekek az országhatárokon túlról (Munkácsról egy, Szabadkáról két fő).
Hétfő reggel a táborvezetői köszöntő és néhány megszívlelendő intelem elhangzása után a program a Nyugati Gyepű Pajzsa Egyesület két tagja, Pospischil Barnabás és Tompa Balázs jóvoltából harci és fegyverzet bemutatóval indult. Ezt követően sorshúzás döntötte el, hogy a tábor résztvevői melyik néphez tartoznak majd?
Eszerint készültek el a germánokat, avarokat és magyarokat megkülönböztető tábori nyakbavalók, amelyeken az adott nép régészeti hagyatékából kiválasztott egy-egy jellegzetes motívum szerepelt. A nyakbavaló két összeragasztott bőrkorongból, vékonyra hasított, majd összefont szíjakból készült. A motívumok és az azonosító viselőjének székely-magyar rovásírásjelekkel írott neve égetőpáka segítségével került a felső bőrkorongra. Délután népenként, forgószínpad-rendszerben kenyérsütő sárkemence építése, agyagedény-, illetve textilzászló-készítése volt a program. A foglalkozásokat Nagy Endre muzeológus, Udvardi Balázs Tamás és Nagy Rebeka restaurátorok vezették.
Érdeklődők figyelem! A tábor részletes krónikáját öt további részben tesszük közzé honlapunkon.
A kemenceépítésről külön cikkben számolunk be.
