Archívum

A Vasi Múzeumbarát Egylet „Szombathely mindenkép(p)en!” című sorozatának 13. eseménye – amelyet Bajzik Zsolt történész vezetett – családtörténeti vonatkozások felidézésével kezdődött.
„Nagyapám, Szigetváry Zoltán, patikus volt Szombathelyen, neje a szombathelyi születésű Brenner Erzsébet, a fotós nagymama. Mivel szép számban készültek gyermekkori képek a nagymamáról, arra lehet gondolni, hogy már a felmenők közül valaki, vagy a nagycsalád egyik idősebb tagja is fényképezett. Mivel édesapám volt a legidősebb gyermek a családban, nagyszüleim bizonyára abban bíztak, hogy majd idővel ő veszi át a mai Petőfi Sándor, és Kőszegi utcák kereszteződésében működött Megváltó Gyógyszertár vezetését.” – kezdte az elődök bemutatását Szigetváry Katalin. Hogy a szülők mennyire kijelöltnek vélték az ifjú örökös életpályamodelljét, arra bizonyíték az a fotó, amelyen a néhány hónapos Ferenc látható a patikai táraasztalán, háttérben a boldog szülőkkel.

Életútja, ha végül a gyógyszerészet felé irányult is, nem vezethetett nyílegyenesen oda. Az 1926-os születésű Ferenc a püspöki elemibe, majd a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba járt. Jött a második világháború, 1944-ben bevonult katonának, fogságba esett, ahol tífuszban megbetegedett. Szerencséjére – mondhatnánk, hiszen így elkerülte a Szovjetunióba való elhurcolást. A temesvári kórházban ápolták, kis híján halálát okozta a súlyos betegség. Lábadozva, az otthoni helyzetről mit sem tudva, a következő lehetőségeket vázolta fel magának a jövőt illetően: ha megmaradt a szombathelyi patika és a család is túlélte a háborút, akkor patikus lesz; ha minden és mindenki elpusztult, akkor beáll szerzetesnek. Mivel a család és a gyógyszertár is épségben átvészelte a bombázásokat, az első variáció lett az irányadó. Leérettségizett, majd Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott, ahol 1951-ben kapott diplomát. Ezután besorozták az új rend néphadseregébe, ahol - ahogy mondani szokta - a „dombelhárítókhoz” került, tehát a politikailag kevésbé megbízható társakkal együtt lapátos katonaként teljesített szolgálatot.

Leszerelése után megnősült, nejével visszaköltözött Szombathelyre. Egy ideig „pendliző” gyógyszerészként a megye különböző patikáiban helyettesítette a betegállományban, szabadságon lévő kollégákat. A Széll Kálmán utcai patika vezetője lett, 1961-től pedig a Vas Megyei Gyógyszertári Központ Gyógyszergazdálkodási Osztályán dolgozott. A gyógyszerészet története nagyon érdekelte, ekkor kezdett a régi gyógyszertári felszerelésekkel foglalkozni, lajstromba vette a megye régi gyógyszerészi relikviáit. 1979 januárjától az általa létrehozott Kőszegi Patikamúzeum vezetője lett.

Hogy dr. Szigetváry Ferenc mikor kezdett fényképezni, azt még leánya sem tudta megmondani. „Iszonyatos mennyiségű fotó van otthon, a fotóhalomban számos cserkészképpel – de ezeket egy jó barát, vagy a nagymama is készíthette a táborokban tett szülői látogatások során. Sok-sok felvételen a háború utáni, romos Budapest látható, ezek édesapám egyetemi évei alatt készülhettek.” – véli Szigetváry Katalin.

Mivel a háború utáni években egyre többen kezdtek hobbiszinten fényképezni, az 1950-es években a fotósok számára országszerte klubokat létesítettek. 1957-ben Vas Megye Tanácsa a város fejlődését bemutató pályázatot írt ki műkedvelő fényképészek számára. A beérkezett pályamunkákból kiállítás nyílt, majd a tárlat zárása után a Vas Népe több alkotást is leközölt. Szigetváry Ferenctől több kép is helyet kapott a vasi napilapban, így a „Délben” című, amelynek központi figurája egy abrakostarisznyából falatozó fuvaros ló, vagy a „Cicamosdás”, amelynek főszereplője egy kismacska.
1958-ban megalakult a Savaria Fotó Klub, ahol Szigetváry Ferenc életre szóló barátságot kötött Weszelits Jenővel, Reczetár Jánossal, Dancs Imrével. A Klub, amelynek az alakulás évében már 130 tagja volt, 1962-ig működött, tagjai számos hazai és nemzetközi pályázaton vettek részt. 1959-ben a Savaria Múzeumban nemzetközi fotókiállítás nyílt, amelyre a Savaria Fotóklubból 9 képet neveztek, köztük a szűkebb baráti kör tagjainak alkotásait.

Szigetváry Ferenc a fotóklub felbomlása után is rendszeresen küldött fényképeket bel- és külföldi fotókiállításokra. Képeinek gyakori témája a család, de kedvelte a természetet, különösen a vízpartokat. Előszeretettel fotózta gyermekkora kedvenc helyszínét, a Brenner-parkot (akkor: Puskin-liget). Az 1960-as évek Szombathelyéről számos különleges hangulatú felvételt készített. Megörökítette a parkokat, az esti fényeket, a napjainkra már átalakult városi utcákat, tereket. Fotózott diára, színes filmre, de a fekete-fehér technikában találta meg legjobban az önkifejezés eszközét. „Szerva” című alkotását a Magyar Fotóművészetben, „Záporeső” című fotográfiáját egy nemzetközi kiállítás anyagának legjavát felvonultató albumban tették közzé.

Az alkotói pályafutást bőséges képanyaggal illusztráló beszélgetés végén fellebbent a fátyol a „3P2K” mibenlétéről. Dr. Szigetváry Ferenc köré szerveződött baráti társaságról van szó: „Pipa, Pia, Photo Kedvelők Köre” a megfejtés. A fotózás szeretete fűzte össze tagjait, a tréfás önmeghatározás második összetevője (Pia) inkább a derűs, humoros életszemlélet, mint tényleges szenvedély kifejezője.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!