Archívum

Nem mást, mint a fényképezőgép ősét, az emberi szem működésének elvén alapuló egyszerű szerkezetet. Elkészítéséhez nem kell semmi más, csak egy „sötétséggel teli” zárt doboz, amelynek egyik oldalán kicsi lyuk van, hogy azon át beszűrődhessen a fény. És láss csodát: a lyukas oldallal szemben lévő dobozfalon megjelenik a külső világ fordított állású képe! A fizika és a festészet néhány közös titkát feltáró foglalkozás elején minden múzeumbogár klubtag bebújhatott a camera obscura belsejébe, hogy részese legyen e csodának.

Hogy az értelem is gyarapodjék, gyors áttekintés következett a portré- és térábrázolás történetéről. Foki Éva elmondta és vetített képekkel is bizonyította: a legkorábbi ránk maradt festészeti alkotásoktól kezdve az ember alapvető törekvése volt, hogy a körülötte lévő világot minél pontosabban rögzítse, illetve a látottak minél pontosabb illúzióját keltse. A portré esetében ez a kezdetektől többé-kevésbé sikerült is. Azonban teljesen más a helyzet, ha a térábrázolásokat vesszük szemügyre. Az illúziót keltő szándék itt is tetten érhető, de a megvalósítás színvonala koronként változó. Vajon mi ennek az oka? Bizony a művészek sokáig nem ismerték a perspektivikus ábrázolás törvényszerűségeit. Aztán több olyan eszközt is készítettek, amelyek segítséget nyújtottak az alkotóknak a háromdimenziós tér két dimenzióban való leképezése során. Foki Éva jóvoltából ki is próbáltunk néhány, a távlati ábrázolást megkönnyítő szerkezetet, végül pedig mindenki készíthetett egy hordozható méretű camera obscurát.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!