ArchÃvum
Híres szombathelyi nők hagyatéka
Tárlatlátogatás Kelbert Krisztina történésszel
2014.04.02
Ha az Egylet valamely tematikus sorozatához kívánnánk illeszteni a Savaria Múzeum „Híres szombathelyi nők” című kiállításához kapcsolódó tárlatvezetést, leginkább a „Családtörténetek” címszó volna a leghelyénvalóbb.
A „Híres szombathelyi nők” könyvsorozat céljainak és az eddig közreadott 10 kötet tartalmának vázlatos ismertetése után – melynek során Kelbert Krisztina történész felvillantotta a 10 bemutatott hölgy életpályáját – kurátori szakvezetés következett a kiállításban.
Gazdag Erzsi vitrinjében, az 1968-ban kapott József Attila-díjra, a Szomorúság című vers kéziratára, a herendi teáskészletre és a költőnő tolltartójára hívta fel a figyelmet Kelbert Krisztina.
Ambrózy Teréz személyiségéhez – akit a „jóság fejedelemasszonya”, „Szent Erzsébet megtestesülése” jelzővel illettek a szaléziak – magától értetődő módon, elmélyült vallásos életének relikviái tartoznak legszorosabban. Az imakönyvek, szentképek közt, mellett kiemelt figyelemre méltó a Bosco Szent János, szalézi rendalapító ruhadarabját őrző ereklyetartó, illetve Ambrózy Teréz egyszerű, fekete ruhája, amelyet bárónői rangja ellenére viselt.
Batthyány Erzsébetre, a szombathelyi Szent Márton templom renoválójára, a domonkos ispotály megalapítójára 1673-ban kelt latin és magyar nyelvű végrendelete, bronz szarkofágjában fellelt ékszerei, viseletének maradványai emlékeztetik a tárlatlátogatót. Bemutatásra került öltözetének még be nem fejezett rekonstrukciós folyamata. Bizonyságot nyert, hogy a „kegyes alapítónő” a 17. századi spanyolos, illetve magyaros divatirányzatok közül az utóbbit részesítette előnyben. Különlegesség, hogy a rekonstrukció eredményei és a sírban fellelt arany ékszerek (többek közt a sárkányfejben végződő, gyöngycsüngővel ellátott zománcberakásos arany fülbevaló; az 1600-as évek közepén, Németalföldön készített kegyérem) ezen a kiállításon kerültek első ízben bemutatásra. Közvetlenebbé teszi a személyiség felidézését az a tény, hogy Kustár Ágnes és Árpás Károly a koponya alapján elkészítették Batthyány Erzsébet arcának rekonstrukcióját, amelyet a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény adott kölcsön a kiállításhoz.
Márkus Emília személyes relikviái az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetből kerülhettek most időlegesen Szombathelyre. Érdekes dokumentumkollekció a színésznő alakításairól írott kritikák gyűjteménye. Helyi jelentőséggel bír az a „Szombathely” felirattal ellátott, ezüstözött bronz babérkoszorú, amely 1880-ban, a város kőszínházának megnyitása alkalmából készült.
Szegedy Györgyné személyiségét leginkább egy gipsz szoborkompozíció tükrözi, amely a gyermeket átölelő asszonyt ábrázolja, hiszen munkásága a gyermekvédelemhez köthető. Társadalomtörténeti kutatások forrása lehet a Szegedy család acsádi kastélyából származó asztalterítő, amely mintegy vendégkönyvül szolgált: tulajdonosa a 19-20. század fordulóján belehímezte a kastély aktuális vendégeinek (többek közt az Esterházyak, Erdődyek, Apponyi Albert és neje) nevét.
Bárdos Alice esetében a kiállítás összeállítójának szembesülnie kellett a ténnyel: a hegedűművésznő és családja 2. világháború alatt történt elhurcoltatása miatt semmilyen személyes tárgy nem maradt fenn. Ezért fényképfelvételek, korabeli meghívók, plakátok idézték fel Bárdos Alice pályafutását.
Ugyanez a helyzet Greisinger Ottóné Kerecsényi Ilona esetében is. A relikviák hiányának magyarázata: két világháború közti politika nem kedvezett a nőjogi küzdelmek élharcosának, sőt perek áldozata lett. Egyetlen tárgy, egy festőpaletta származik a család Gagarin utcai villájából (ma a Mesevár óvoda működik ott), de arról sem bizonyítható, hogy Greisinger Ottóné használta volna. Számos kiállított fénykép illusztrálja viszont munkásságát. A felvételeken feltűnnek a meghívására Angliából, Amerikából Szombathelyre érkezett nőjogi aktivista hölgyek. Látható a leánygimnázium épületének fotója, amely intézmény az ő kitartó tevékenysége nyomán jött létre.
Várnai Valéria a pasztellezésben érte el képzőművészi alkotói pályájának csúcsát. Relikviái közül kiemelendő úti pasztellkréta készlete, amelyet mindig magával tudott vinni. Munkásságát néhány kisméretű pasztellképe, grafikája villantja fel, elismertségéről az emlékplakettek tanúskodnak.
Nagy Mariann két alkalommal szerzett Európa-bajnoki címet és ugyancsak két alkalommal olimpiai ezüstérmet testvére, Nagy László oldalán páros műkorcsolyázóként. Kűrruháik, relikviáik amellett, hogy betekintést engednek a sportág szépségeibe, felidézik az 1950-es évek Magyarországának politikától átitatott élsportját.
Dr. Pető Ernőné Szegedy Georgina műpártolói, műgyűjtői tevékenységéről 1934-ben, a mai Savaria Múzeum épületében megrendezett műtörténeti kiállítás emlékanyaga tanúskodik. Méltán volt ő az 1912-es művészettörténeti seregszemle mintájára megrendezett nagyszabású esemény fővédnöke, hiszen ő kölcsönözte a legtöbb műtárgyat a tárlathoz. A műkincsek mellett mégis egy apró tárgy érdemel kiemelt figyelmet: egy vöröskeresztes jelvény, amelyet az 1. világháborús hadigondozói tevékenységéért kapott. Érdekes, hogy a szombathelyi kórház alapításában betöltött szerepéért nem volt ilyen elismerésben része, viszont a róla készült relief a kórházalapító férfiak portréi (Vas József, Pető Ernő) közt volt látható a gyógyintézményben, mígnem a múlt rendszerben elfalazták. Napjainkban újra megtekinthetők a reliefek a Markusovszky Kórház sebészeti tömbjénél, a szökőkútnál.
Végezetül Kelbert Krisztina elárulta, hogy a „Híres szombathelyi nők” könyvsorozat következő kötete a szellemi olimpikon Földes Annát mutatja majd be.
A tárlatvezetésen készült hangfelvétel alapján összeállította:
