Archívum

2018. February 02. Friday Nem kell nagy kirándulásra gondolni, hiszen a műhely a Savaria Múzeumban működik. Tóth Kálmán, mielőtt levezette volna a gyerekeket az épület alagsorában található műhelybe, a téma felvezetéseként elmesélte, hogyan került a birtokába a rovar rágta, hajtogatások mentén szakadozott könyvmelléklet.
Gereben Zsófia papír- és bőrrestaurátor-művész beavatta a múzeumbogarakat szakmája rejtelmeibe. Többek között megtudhatták tőle a gyerekek, hogy miképp kell bánni a különböző minőségű papírokkal, és hogy a nyomtatott dokumentumokat kíméletes mosással lehet megtisztítani. Elmesélte, hogyan készül a vízjel a papírgyártás során.
Ezután interaktív restaurálási tevékenység következett. Zsófia az előzőleg megtisztított nyomtatvány hiányos részeit folyékony papírral pótolta, sőt ebbe az aprólékos, nagy figyelmet igénylő munkafolyamatba bevonta a bátrabb szemlélődőket is. A vízzel erősen átitatott alaprajz-térképről eközben a szívóberendezés eltűntette a felesleges folyadékot, hogy aztán itatóspapírok közt, présbe helyezve hosszabb ideig száradjon a restaurált dokumentum. A műhelyben tett látogatással még nem ért véget a foglalkozás. A továbbiakban komoly történészi kutatómunka várt a múzeumbogarakra: Kami valódi papírrégiségeket adott a gyerekek kezébe. Az eredeti dokumentumokat különböző formai és tartalmi szempontok szerint vizsgálták az ifjú kutatók, ügyelve a rendkívül értékes papírrégiségek épségére.
Mindenki elmélyülten vizsgálgatta a rá bízott irat állagát és a szöveg stílusát, de legfőképpen azt, hogy alkalmas történeti forrás került-e hozzá az első világháborús hadifogság témakörének kutatáshoz?
Dóri típustáblázatot készített a tábori levelezőlapokról, Bence egy kézzel festett képeslap szövegét silabizálta, Anna egy rejtélyes kétkoronás szükségpénz rendeltetését igyekezett kinyomozni, Zozó egy postai útmutató füzetecskét böngészgetett, Kornél pedig egy színi előadás cirill betűkkel írott programlapjának vízjelét rajzolta le. A tapasztalatok megbeszélése során fény derült például arra, hogy mit jelent a „portómentes” kifejezés, hogyan kerülhetett orosz nyelvű szöveg az itthon szolgálatot teljesítő magyar katona levelezőlapjára, hogyan került a papírpénzre egy Vas megyei település neve, miről írhattak hadifogságba került szeretteiknek a hozzátartozók, milyen étkezést kellett biztosítani a hazánkban őrzött, munkára kiadott hadifoglyoknak, mivel múlatták az időt néhanapján az ostffyasszonyfai hadifogolytáborban őrzött orosz katonák?
Az izgalmas téma új kérdésfelvetésekkel hamarosan folytatódik.

A foglalkozás a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által támogatott „Barakkváros foglyai – örökségpedagógiai program és dokumentumfilm az ostffyasszonyfai hadifogolytáborról” című program keretében valósult meg.

Képgaléria

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!