ArchÃvum
Nagy Károly Savariában
2023.10.12
A Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja és a Vasi Múzeumbarát Egylet közös szervezésű sétájához érdemes volt csatlakozni.
A kissé szeles, esőre álló időjárás ellenére szép számú érdeklődő érkezett a 2023. szeptember 22-én, pénteken délutánra hirdetett helytörténeti sétára a Szent Márton utcai temető bejáratához. A sétát, amelyet kvízkérdések tettek még izgalmasabbá, dr. Kiss Gábor régész vezette.
Az utat, amelyen 791 októberében Arrabona irányából Savaria felé lovagolt kíséretével Nagy Károly frank király, Bálványkő útja néven jegyzik a későbbi történeti források. Az elnevezés eredetét is megtudhattuk: a Bogácai-ér partján az út mellett magasodó bálványkő egy római kori síremlék volt, amelynek fülkéjében az elhunyt szobra kapott helyet. Ez a keleti irányból érkező, a temetőt a Sági utca nyomvonalán átszelő út már a rómaiak előtt is létezett.
A Szent Márton utcai temetőbe lépve nem gondolnánk, hogy a Kárpát-medence legrégebbi sírkertjében járunk, ahol még ma is találunk római kori emléket. A Mindenki keresztje mögött például egy fejjel lefelé fordított római oszloplábazatot fedezhetünk fel.
Savaria keleti temetője északon egészen a mai Széll Kálmán utcáig tartott. Az ókeresztény kori sírkert a mai domonkos templomnál kezdődött. Pogány és keresztény megfért egymás mellett holtában.
Nagy Károly azonban nem pogány, hanem keresztény nyomok után kutatott kíséretével Savariában. Tudták, hogy Szent Márton püspök, a frank birodalom védőszentje, akinek fél köpönyege (az oriflamme) alatt vonultak hadba, Savaria szülötte volt. Nem sejtették azonban, hogy nem egy, hanem mindjárt két szent püspök sorsa is a városhoz kötődik. Quirinus (Szent Kvirin) mártírhalála valószínűleg ismeretlen volt előttük. A legenda és a valóság összefonódását Kiss Gábor igyekezett felfejteni és kibogozni a séta részvevői számára. Rumi Rajki István 1938-ban készített szobra árnyékában állva pedig sok érdekességet mesélt Szent Márton kútjának „mélységeiről”.
A séta a Gyöngyös-patak irányába folytatódott. A terület vízhiányos időszakaira a Sicca Savaria helynév utalt. Az üres medren átívelő fahídon át Nagy Károly lova a keleti kapu maradványain keresztül az egykori fórum irányába ügetett. Útközben még láthatta a lepusztult város lakóházainak és északi kapujának maradványait is, utóbbi egészen az 1830-as évekig állt. Kenedics József térképén, valamint a Szent Flórián fogadalmi oltárképen is megfigyelhető. Nem tudni azonban, hogy milyen állapotban fogadta Nagy Károlyt az egykori fórum. Utoljára a helytartói palota romos épületmaradványa tárulhatott a szeme elé, mielőtt Carnuntum irányába elhagyta az egykor dicső vallási központot, Savariát.
A Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja és a Vasi Múzeumbarát Egylet közös szervezésű sétája töretlen érdeklődés mellett, a folytatás reményével zárult.
Köszönjük dr. Kiss Gábor régésznek a tartalmas és izgalmas vezetést! Remélem, hogy találkozunk a következő sétán is!
Sztelly
