ArchÃvum
Hallod? Nekünk muzsikál a Smidt Múzeum!
Zenetörténeti időutazás
2022.10.06
A zene világnapja alkalmából múzeumbogár klubfoglalkozásra került sor a Smidt Múzeumban, ahol a múzeum és a zene kapcsolatának széles skáláját ismerhették meg a részvevők. Jól hangzik, ugye?
Múzeumbogaraink számos érdekes foglalkozáson vettek már részt a Smidt Múzeumban. Ez alkalommal szabadabban be lehetett járni a kiállítótereket olyan tárgyak után kutatva, amelyek a zenéhez köthetők. Miután mindenki elhelyezte az általa talált relikvia nevét a violinkulcs-időcsigán, megállapították, hogy több tucatnyi „zenés tárgy” látható a kiállításban. Ez nem véletlen, hiszen a múzeumalapítót egy időben komolyan foglalkoztatta a gondolat, hogy hivatásos zenész lesz. Tagja volt a Werner Alajos által 1933-ban alapított Schola Cantorum Sabariensis kórusának. Erről egy korabeli fényképfelvétel és a piros-fehér színű kórusruhája is tanúskodik. Egy míves, madárdíszes zenedoboz jelzi, hogy habár Smidt Lajos a zeneakadémiai tanulmányait félbehagyva úgy döntött, hogy inkább orvos lesz, zeneszeretetét mindvégig megőrizte.
A délután további részében Schmidtné Vinczi Réka interaktív tematikus tárlatvezetésén vehettek rész a jelenlévők. Nem kellett sokat haladni, máris egy kagylókövület került a figyelem középpontjába. Hangzó tárgy, amely ha nem is a tenger morajlását, de a bennünk és körülöttünk kavargó hangokat adja vissza, amikor a fülünkhöz érintjük. Alakjánál fogva rezonátorként és erősítőként működik a meszes váz.
A Smidt Múzeum római kori tárgyai között egy madár alakú kerámiasíp rejtőzik: a „körtemuzsika”, pontosabban az okarina őse. Réka a hallgatóság elé idézte Móra Ferenc Kincskereső kisködmönének vonatkozó részletét. Való igaz, a zene kellemetlen is tud lenni, ha a hozzá nem értés a hallgatóság reakcióit figyelmen kívül hagyó buzgalommal párosul.
A késő középkor világát a ritka könyvek gyűjteményében látható négyvonalas rendszerű kottás könyvek idézték elénk. A hadtörténeti gyűjteményrészben folytatódott a séta, ahol a csatára buzdító szólamok: a nyergelő, riadó, rohamra vagy istentiszteletre hívó kürtjelek jellegzetes dallamát ismerhették meg a jelenlévők a hangzópontnál. Az első világháborús relikviákról, a magyar királyi 12-es honvéd gyalogezred megbecstelenített hadikürtjének történetéről Tóth Tamás emlékezett meg.
Az emeleti barokk teremben elefántcsont berakásos intarziaképen látható hangszerekkel (lant, líra, viola da gamba) ismerkedtek a részvevők, majd szemügyre vehették és hangfelvételről meg is hallgathatták, miként szól egy közel 410 éves klavikord. A Habsburgok életében kiemelt szerepe volt a zenének. A felvilágosodás korának híres uralkodónője, a terem egyik impozáns festményén látható Mária Terézia komoly érdeklődést mutatott a zene iránt, több hangszeren is játszott. De zongorázott neki a gyermek Mozart és Esterházy Miklóssal is kiváló kapcsolatot ápolt. „Ha jó operaelőadást akarok hallgatni, Eszterházára megyek” – jegyezte meg. Zeneszeretetét fia is örökölte. Ellentétben I. Ferenc Józseffel, aki „a legbotfülűbb Habsburg” hírében állt.
A feketében és aranyban pompázó empire teremben nem egy zenére utaló nyomot lehet felfedezni a bútorokon, fali gyertyatartókon. Egy asztali óra díszítményén Mozart Varázsfuvolájából ismert Papageno alakjára bukkanhatunk. A biedermeier terem gyermekjátékai között is láthatunk miniatűr zongorát, lantot. A múzeum egyik legjelentősebb régi hangszere az a harmónium, amelyen Liszt Ferenc játszott Pozsonyban, egy házikoncerten. Ennek apropóján felcsendült egy részlet Liszt La Campanella című művéből. Végül egy oszlopos állóóra dallamaival búcsúztak a múzeumtól a foglalkozás résztvevői.
Köszönjük a szervezést a Smidt Múzeumért Alapítványnak!
Sztelly
