Archívum

Tüzes Sahmet és vidám Bastet

Múzeumi tárgyak meséi – Megmacskásodunk III.

2021.02.22

Varga Péter sorozatnának 3. epizódjából megtudhatják, hogy az egyiptomiak hitvilágában miként szelídült a félelmetes Sahmet doromboló Bastetté.

Tüzes Sahmet és vidám Bastet

A továbbiakban Egyiptom a macska és az ember kapcsolatának fontos helyszínévé vált. A Kr. e. 4. és 3. évezred fordulóján a Nílus völgyének egységes államalakulattá történt szerveződése az addig egymástól szinte elszigetelt folyam menti területek sokszínű vallási gyakorlatában is jelentős változást hozott. Az eltérő vallási hiedelmek az egyre inkább központosuló hatalomnak köszönhetően elindultak az egységesülés hosszú, sokszor ellentmondásoktól sem mentes útján. Az Alsó-Egyiptomban és Felső-Egyiptom északi részén kialakuló korai központok (Heliopolisz-On, Memphisz, Saqqara, Abydos) indították el a folyamatot. Az uralkodói központokban tisztelt istenek a kialakuló birodalom főisteneivé váltak, élükön Ra-val, a Nappal. Az istenek egyes központokban családokba rendeződtek. Így jöttek létre az isteni háromságok (férj, feleség, gyermek), az isteni kilencségek (háromgenerációs istencsaládok, mint a Héliopoliszi Enneád [=kilencség] is). Minden városnak – amelyek valójában inkább egy-egy tartományi székhely közigazgatási központjai voltak – megvolt a maga istencsaládja.

Talán az egyik legrégebbi és legfontosabb kultuszhely ezek közül Memphis (Men-Nofer = tartós és gyönyörű) volt, Felső-Egyiptom és Alsó-Egyiptom találkozásánál, a Delta fejénél, a mai Kairó területén. A város főistene a világot egy szavával megteremtő Ptah volt. Felesége pedig – és történetünk szempontjából ez a legfontosabb! – Sahmet, az oroszlánfejű és női testű, a pusztítás, a háború, a járványok félelmetes istennője. Pusztító természetét Ré, a napisten lányaként, mint „Ré szeme”, a perzselő meleg megnyilvánulásaként töltötte be. De ugyanakkor a démonok úrnője, a betegségek küldője és gyógyítója, az orvosok pártfogója és az anyák védelmezője is volt. Mindenesetre elég sokoldalú, sokarcú egyéniség volt ahhoz, hogy meglehetősen kiszámíthatatlan természetet tulajdonítsanak neki. Tisztelete az Ó-Birodalom időszakától fogva ismert.

Tüzes Sahmet és vidám Bastet

A későbbiek folyamán több más istennő (Hathor, Mut) mellett az alsó-egyiptomi Bast (a magyar és nemzetközi szóhasználatban, általánosabban használt nevén: Bastet) istennővel is azonosították. Ennek az Egyiptomban elterjedt szokásnak – mármint hogy istenek tulajdonságai, feladatkörei összekeverednek, átmennek, „ráragadnak” egymásra – köszönhette „Bastet”, hogy erőteljesebb „kolléganőjének”, Szahmetnek pozitív tulajdonságai „ráragadtak”, lévén finomabb, kecsesebb, kedvesebb karakter. Az illatos olajok tégelyének elnevezéséhez (b’s) hasonló neve pedig felruházta a vidámság, pajkosság, a szexuális örömök pártfogásával is. Emellett a gyerekes anyák segítője volt. Az idők folyamán elsősorban a vidámság megtestesítője lett, akinek a tiszteletére hatalmas ünnepségeket rendeztek a Delta-beli fő kultuszhelyén, Bubasztiszban (Per-Bastet = Basztet háza) a késői kortól kezdve egészen a hellenisztikus időkig.

Tüzes Sahmet és vidám Bastet

Bast(et) hivatalos kultusza közel sem volt olyan, mint a központi hatalmat képviselő „nagyisteneké”. A templomok, királysírok monumentális ábrázolásain ritkán bukkan fel alakja. Annál több kisméretű plasztikán: bronz és terrakotta vagy fajansz szobrocskán ábrázolják theriomorf (állatalakban megjelenő), vagy emberi és állati alakot egyesítő formában. A macskák a késői kor folyamán egyre gyakoribbá váló mumifikálása pedig szinte divatőrülethez hasonló népszerűség növekedésről tanúskodik. Egyértelműen látszik, hogy a macska a társadalom alsó, legszélesebb rétegeiben volt a legnagyobb kedvenc. Ebben nem csupán a termést pusztító rágcsálók „megregulázása”, hanem az ebben a tevékenységben a macskák konkurensének számító, az emberre komoly veszélyt jelentő – bár szentnek tartott – mérges kígyók módszeres levadászása minden bizonnyal jelentős szerepet játszott. A Kr. e. 1. évezred folyamán kialakult „divathullámnak” valószínűleg az egyiptomi népesség számbeli és életszínvonalbeli növekedése is oka lehetett. Hiszen a mumifikálás meglehetősen drága temetkezési szokás volt, még macskai méretekben is.

De még mindig nem válaszoltunk arra kérdésre, hogy hogyan került Bast(et) szobrocskája Savariába, a következő részből kiderül: Bastet adjon neked jó életet! >> Irány a cikkhez!

 

Varga Péter (Cserga)


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza