Archívum

Archívum

Ab ovo usque ad mala – vagyis: a tojástól az almáig

Az ókori Róma ízei a múzeumbogár klubban

2021.11.16

A múzeumbogár klub novemberi első foglalkozásán Schmidtné Vinczi Réka a római kor étkezési szokásaiba, a kulináris élvezetek birodalmába vezette be a résztvevőket.

Római lakoma

A köztársaság kori Rómát még szerény életmód jellemezte (sovány reggeli és 3–4 óra körüli estebéd), a császárság idején a dúsgazdagok körében viszont elharapózott a mértéktelenség – tudták meg Rékától a klubtagok. Az átlag római polgárok reggelijét az úgynevezett ientaculumot vízzel, mézzel vegyített bor vagy szőlőlébe, mustba áztatott kenyér és pár szem olajbogyó adta. Majd még dél előtt elfogyasztották a prandiumot, ami az előző napi estebédről maradt étkeket jelentette. A sziesztát és a napi munka befejezését követően a család frissen, megmosakodva ült a főétkezésnek számító cenához, vagyis az estebédhez, ami aztán elég hosszan, akár két-három órán keresztül is eltartott.

A szegényebb rétegek alapvető étke a köles- és a tönkölykása volt. Különféle főzelékek, zöldségfélék keverékét is előszeretettel fogyasztották (pl. cékla, káposzta, fehérrépa, sóska). Ezeket erősen fűszerezték édesköménnyel, mustármaggal, fokhagymával. Néha halat, ritkábban kenyeret, hurkát, kolbászt fogyasztottak, de a marha- vagy a disznóhús egyébként is ritkaság számba ment, nagy luxusnak számított. Helyette tésztákat, lángost ettek. A tehetősebb rétegek mértéktelen lakomákat tartottak. Elhíresült Lucius Licinius Lucullus, a híres hadvezér és politikus életmódja, aki presztízsét a minél bőségesebb, ínyenc lakomák szervezésében kívánta megmutatni.

Ritkán, de előfordult, hogy a császár vendégül látta a köznépet (plebs). Egy alkalommal például Caesar 260 ezer embert vendégelt meg, és igazán kitett magáért: 25 ezer asztal roskadozott az legkülönfélébb ételektől. A legdrágább falernumi bort szolgálták fel, amellyel a nép leöblíthette a tengeri halakat, osztrigát, fenyőrigót, őz- és vaddisznó szeleteket, szárnyas- és osztriga pástétomot. A történetírók csúnyán megbélyegezték a nép falánkságát.

Az előadás során hallhattunk az egyetlen, kéziratos formában fennmaradt, római kori recepteket tartalmazó szakácskönyvről is.  A receptek eredetét az 1. században élt Marcus Gavius Apiciusnak tulajdonítják. Róma szerte híres volt lakomáiról és arról, hogy hatalmas összegeket áldozott a gasztronómia oltárán, mert előszeretettel készített különleges ételeket. Úgy tartják, hogy szenvedélye okozhatta halálát. Miután eltékozolta vagyonát és már „csak” 10 millió sestertiusa maradt, úgy vélte, ebből képtelen folytatni korábbi életvitelét, kiürítette a méregpoharat. Kötete másolás útján terjedt és bővült is további római császárokról vagy hírességekről elnevezett receptekkel (pl. Celsinus, Vitellius, Commodus).

Római lakoma

A délután fennmaradó részében háromfogásos menüt készíthettek el (felnőtt felügyelet mellett) a gyerekek, majd meg is kóstolhatták. (A receptet a cikk alatt találjátok, próbáljátok ki!) Két falat mézes-diós fűszeres datolya vagy olívabogyó elfogyasztása közben pedig Kami kiállítást rögtönzött római kori tálak, tányérok, ivóedények, lepénysütő és amfora műtárgymásolataiból. Mondani sem kell, hogy ilyen jó hangulatban pillanatok alatt elröppent az idő.

Sztelly

A receptet IDE kattintva töltheted le!

Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza