Archívum

Habár dél körül járt már az idő, mire autóbusszal, majd gyalogszerrel felkapaszkodtunk a 675 m magas Superga dombra, a Basilica di Superga hatalmas épülettömbje mégis titokzatosan, sejtelmesen bontakozott ki előttünk a sűrű ködtakaróból. Hasonló látási viszonyok okozhatták az 1949 májusában bekövetkezett légi katasztrófát, amikor a Grande Torino labdarúgócsapat leszálláshoz készülődő repülőgépe a bazilikának csapódott. A játékosokkal együtt a csapat edzője, a világfutball legendás alakja, a magyar származású Egri-Erbstein Ernő is életét vesztette a balesetben.

A bazilika kriptájában rövid vezetéssel megtekintettük a Savoyai-ház tagjainak remekművű síremlékeit, majd a dombról kissé körülményesen leereszkedve a Pó folyó túloldalán, a Piazza Castello közelében szálltunk ki a buszból. Elhaladtunk a római kori városkapu maradványai fölé emelt középkori várkastély (Castello degli Acaja) és a vele különös módon egybeépített, barokk homlokzatú Palazzo Madama mellett. Néhány percre megálltunk a Savoyaiak rezidenciája (Palazzo Reale) előtt, majd a kőhajításnyira lévő Keresztelő Szent János székesegyházhoz (Cattedrale di San Giovanni Battista), a torinói lepel őrzési helyére siettünk. A Piazza San Giovanni-ra érve egy pillantást vetettünk Augusta Taurinorum, az antik kori Torino teátrumának maradványaira. Idegenvezetőnk szindonológiai (lepeltudomány, a görög σινδών – szindón szóból) összefoglalóját már a katedrális padsoraiban ülve hallgattuk meg.

A 436x110 cm-es, rejtélyes lenvászon szövet mivoltán való hosszas töprengésre, elmélyedésre azonban nem volt idő a ránk váró további programok miatt. Szemerkélő esőben, kisebb városnéző kitérőt téve gyalogoltunk el a Museo Nazionale del Risorgimento Italiano-ba. Az Olasz Újjászerveződés Nemzeti Múzeuma 30 termet foglal el a Palazzo Carignano impozáns épületében. A korabeli műtárgyakat, dokumentumokat szemlélő látogató rendkívül részletes képet kap az egységes olasz állam kialakulásának történetéről. Mivel utastársunk, Bodó Judit tanárnő az autóbuszon előzőleg tömör, de átfogó előadást tartott számunkra a korszakról, számos ismert momentumra figyelhettünk fel. Tovább fokozta az érdeklődést, hogy a tárlat külön fejezetben mutatja be az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc legjelentősebb személyiségeit, eseményeit.

A kiállítás megtekintése után csoportunk nagyobbik része elzarándokolt a Via dei Mille 22. számú házhoz. Torinói évei alatt két korábbi lakhelye (Via Bertholet 28. és Via Principe Amadeo 24.) után ebben a házban élt és halt meg Kossuth Lajos, akinek emlékét a homlokzaton elhelyezett márványtábla és az épület előtti parkban álló mellszobor őrzi. Illendő volt tehát, hogy a turini remete tiszteletére elhangozzék a Kossuth-nóta és felkeresse a társaság a Tempio Valdese di Torino-t, a torinói valdensek templomát, ahol 1894. március 28-án 300 ezren vettek végső búcsút a város és a magyar nemzet nagy halottjától, földi maradványainak hazaszállítása előtt.

Eközben csoportunk néhány tagja a Museo Egizio-t, a kairói után a világ második legnagyobb, ugyanakkor legrégebben alapított óegyiptomi gyűjteményét kereste fel. A pénztáraknál kígyózó hosszú sorok látványa miatt még tovább apadt az egyiptológia iránt érdeklődő utastársaink létszáma. A szűkre szabott idő és a látogatók nagy tömege ellenére a kitartóbbaknak azonban feledhetetlen élményben volt részük. A múzeumnak otthont adó Palazzo di Via Accademia delle Scienze négy emeletén berendezett, összesen mintegy 10 ezer m² alapterületű kiállítótereket mozgólépcső köti össze. Az intézmény 40 ezer műtárgyból álló gyűjteményéből 3300 tekinthető meg a kiállításban. A több mint 4 évezred régészeti, történeti és művészeti emlékei közt ide-oda cikázva azért sikerült rálelni a legértékesebb darabokra, például a Kha és felesége, Merit sírjából előkerült tárgyakra.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!