ArchÃvum
Katona, banktisztviselő és családfő
Wirth Rudolf életútja, 2. rész
2023.11.23
2023. november 15-én a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség közösségi termében Wirth Rudolf életútjának második szakaszát ismerhették meg az érdeklődők.
A megjelenteket, kiemelten dr. Wirth Zsuzsannát és az előadót, dr. Németh Balázs hadtörténeti kutatót Tóth Kálmán, a VME titkára köszöntötte. A Civil vagy katona? Wirth Rudolf életútja 1919 és 1945 között című, sodró erejű előadásban főhősünk sorsának alakulását szélesebb történeti keretbe foglalva kísérhettük figyelemmel.
Az olasz frontról hazatérő Wirth Rudolf 1919 februárjában leszerelt. A polgári életbe való beilleszkedés első lépéseként átmenetileg egy szombathelyi építészmérnök irodájában műszaki rajzolóként dolgozott. Banktisztviselői pályafutása 1919 áprilisában, a Szombathelyi Takarékpénztárban kezdődött. A családi fényképalbum felvételeinek egyikén megtekinthető az egykori banképület fogadótere, ahol Rudolf nővére, Cecília is dolgozott.
Az ifjú pénzintézeti gyakornoknak 1919 októberében ismét mundért kellett öltenie. A Lehár Antal báró által szervezett szombathelyi gyaloghadosztály kötelékébe került. Az egykori császári és királyi 48., 76., 106., a volt magyar királyi 19. és 20. gyalogezredek és a volt magyar királyi 6. huszárezred katonáiból szervezett hadosztály a Nemzeti Hadsereg legnagyobb létszámú, legjobban felszerelt seregtestévé fejlődött. Az ekkor 21 esztendős Rudolf a 2. Nyugat-Magyarországi Gyalogezred 83-as zászlóalj 1. századában, szakaszparancsnoki beosztásban, alhadnagyi rangban szolgált. Ahogy leányától megtudtuk, sem akkor, sem később nem volt legitimista, de szívvel-lélekkel azonosult az ország rendbetételének feladatával – ott és akkor, ahová szólította a kötelesség. A Szombathelyről induló katonák útvonala, élményei nyomon követhetők Wirth Rudolf kis noteszének szűkszavú bejegyzéseiből:
[Október] 10-én du. 6-kor zeneszóval (csokor) indult a zlj. a vonatra. 9-kor indult a vonat és Győrön át du. ½ 2-kor nagyszerű fogadtatással Esztergomba bevonultunk. 19-én díszlakoma a mi tiszteletünkre. 25-én és 26-án hangverseny és bál tánccal reggelig…
[November] 4-én Forster angol őrnagy inspicírozott bennünket. 10-én Horthy Miklós inspicírozott a Széchenyi téren Esztergomban. Délben bemutatkozás és tiszti megbeszélés. 12-én előkelő bál a mi tiszteletünkre. 14-én du. bevonultunk Újpestre. 16-án Horthyval Kelenföldről Pestre vonultunk. 22-én reggel Hatvanban muri. 22-én este Jászberényben muri és bál. Nov. 23-án du. 6-kor Szolnokba vonultunk. 29-én este kabaré.”
Az 1923 és 1937 közti másfél évtized sorsdöntő változásokat hozott Wirth Rudolf polgári érvényesülésében. 1923 tavaszán új munkahelye a Szombathelyi Iparosok Takarékpénztára lett, amely még ez évben az ország egyik legjelentősebb külkereskedelmi pénzintézete, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. érdekkörébe került, így felvette a Szombathelyi Leszámítóló Bank, majd bővülése folytán, 1940-ben a Dunántúli Leszámítoló Bank nevet. Wirth Rudolfot 1936 novemberében cégvezetővé, majd 6 év múlva helyettes igazgatóvá nevezték ki.
Az e cégnél eltöltött 26 év a polgári és a katonaélet váltakozását tartogatta számára. Már 1929 májusában 4 hét katonai szolgálatra hívták be. 1938 és 1943 között minden évben kézbesített behívót az 1935 óta főhadnagyi rangfokozatú tartalékos tiszt számára a postás.
Wirth Rudolf 1938 szeptemberétől decemberéig a visszatért Felvidéken a párkánynánai, 1939 márciusában és augusztusában iránytótisztként a szombathelyi a pályaudvar-parancsnokságon teljesített szolgálatot. 1940-ben július és október közt Nagyváradon majd Kolozsváron, a III. hadtest vasútvonal-parancsnokságánál iránytótisztként, illetve augusztustól a 2. honvéd hadsereg-parancsnokság kötelékében összekötő tisztként szolgált. E történelmi állomáshelyekről hazaküldött képeslapjai tanúskodnak. Íme, az egyik, amelyet másfél éves leányának, Zsuzsikának címzett:
Nagyvárad, 1940. szeptember 6.
Édes kis lányom!
Erdély visszafoglalásáról küldöm e lapot, majd ha nagy leszel megérted és büszke leszel arra, hogy azon a te apid is részt vett. Anyukád addig míg megnősz elteszi hogy legyen egy szép emléked. Csókol anyukáddal együtt, Apa.
Wirth Rudolfot 1941. április-május hónapokban és 1942-ben is a III. hadtesthez osztották be. 1942 áprilisától december végéig a szombathelyi hadikórházban a Bajtársi Szolgálat vezetése volt a feladata. 1943 májusában megkapta az elérhető legmagasabb tartalékos tiszti rangot, a századosit.
A polgári foglalkozás tekintetében is pályája csúcsára ért: 1942 novemberétől a Dunántúli Leszámítoló Bank helyettes igazgatója lett. Pozíciójából kifolyólag 1943. január 1-én havonta érvényesítendő Meghagyási igazolványt kapott: megmaradhatott polgári foglalkozásában.
Mivel 1944 októberétől egyre sűrűbben érték légitámadások Szombathelyt, a polgári légoltalom területén mindinkább számítottak a volt katonák tapasztalataira. Wirth Rudolfnak, mint a III. kerület (a város Perint-pataktól nyugatra eső része) légóparancsnokának a mentés megszervezése érdekében állandó készültségben kellett lennie.
A háború utolsó, és a szovjet megszállás első napjainak történéseit dr. Wirth Zsuzsanna így foglalta össze:
„Az utolsó előtti nagy bombázás után, 1945. március 27-én este kimentünk a városból a séi erdőbe. Két nap múlva jöttünk vissza, először egy idegen, sok menekültet befogadó pincébe, ahol megtörtént az első találkozás a szovjet katonákkal. Apa a pince földjébe kaparta be az arany zsebóráját. Rajta állt, amikor átkutatták. Április legelején jutottunk vissza lakásunkba. Ekkor apát berendelték a bankba hivatalos ügyben. Szovjet katonai parancsra ki kellett nyitni a bank pénztárát, széfjét, mert ott aranyat kerestek. Amint kilépett az épületből, szovjet katonák elfogták, fogoly férfiak csapatába lökdösték a Fő téren. Három nap múlva Gencsen sikerült megszöknie, óvatosan éjszaka jött hazafelé.”
Az előadás a családi relikviákból – például: fotóalbum, katonai kitüntetések (köztük az Erdélyi és a Délvidéki Emlékérem), gyalogsági kard, a banki valuta tranzakciók lebonyolítása során használt segédanyagok, 1919-ben Szombathelyen kibocsátott szükségpénz – rögtönzött kiállítás megtekintésével zárult. Köszönjük dr. Wirth Zsuzsanna tanárnőnek, hogy megosztotta a múzeumbarátokkal édesapja történetét, dr. Németh Balázsnak pedig a feldolgozó munkát és a lendületes előadást!
