Archívum

Kőszeg -  fotó: Urbán László

Az év elején óvatosan bántunk a résztvevők számával, a járványügyi rendelkezéseket is betartva. De ahogy a tiltások enyhültek, természetszerető tagjaink egyre nagyobb létszámmal vettek részt túráinkon.

Február 17.

Havas téli napon vágtunk neki a kőszegi hegységnek. Útvonalunk a szokásos Királyvölgy – Okmányos pontnál indult. Az Okmányosnál rövid pihenőt tartottunk, majd a közelben lévő államhatárhoz igyekeztünk. Talpunk alatt a ropogott a hó, gyönyörködtünk a téli erdő szépségeiben. Az államhatárhoz közeledve a szűz havat tapostuk. Ritka vendég erre ilyenkor a turista. A határ túloldalán a mintegy 50 m-re lévő Saint Germain-keresztet kerestük meg. Itt letáboroztunk, egy korty itallal fertőtlenítettük a torkunkat, majd a Pintér-tetőt vettük célba. Innen leereszkedve a síkos lejtőn bizony egyszer-kétszer a földre is lehuppantunk. Ezután különösebb baj nélkül a hóval borított Ördögárok felé vettük utunkat, és Kőszeg városába érkeztünk.

Hóvirágok - fotó: Urbán László

Március 15.

Minden év március 15-én megtartjuk a Tóth Béla emléktúrát a Pinkaszurdokban. Mivel ekkor Ausztriába nem lehetett átmenni, csak a magyar oldalon barangoltuk be a festői szépségű Pinka-szurdokot. Ezen a napon két túra volt, egy rövidebb és egy hosszabb. Gyönyörködtünk a fákkal övezett patakban, itt-ott a hódok munkáival is találkoztunk. A szurdok falára felpillantva a réteges felgyűrődött sziklák övezték az utunkat. Túránk során virágzó zöld hunyorral, hóvirággal is találkoztunk, amelyek jelezték a közelgő kikeletet.

A Borostyán-tó - fotó: Urbán László

Április 24.

Megjött a tavasz, az Őrségbe indultunk. (Útvonal: Zalalövő – Borostyán-tó – Hegyhátszentjakab – Vadása-tó – Szőce – Szőcei láp.) Már az odautunk is izgalmasra sikeredett. Hogy elérjük Zalalövőt, kétszer kellett volna átszállni: Zalaszentivánon és Zalaegerszegen. Az átszállásra 5–5 perc állt rendelkezésünkre. Sajnos a Szombathelyről induló vonat már 15 perc késéssel indult, mert a Sárdi ér utca környékén, a vasúti átjárónál karambol volt. Hála kalauzunknak: odaszólt Zalaszentivánra, hogy az Egerszegre induló IC várjon meg minket. Itt sikerült az átszállás, de még előttünk volt az Egerszegről induló őrségi vonat is. Már fejben és a telefonom térképén is kezdtem egy új túrát tervezni Zalaegerszeg térségében. Az IC jegyvizsgálója intézkedésének köszönhetően az őrségi vicinális is megvárt minket, ugyanis velünk együtt vagy 40 ember utazott volna tovább. Igy a kezdeti ijedtségünk elmúlt, problémánk is megoldódott. A túra ezután gyönyörű időben kitűnően sikerült.

Zalalövőt elhagyva a Borostyán-tó déli oldalán haladtunk el, majd egy friss zölddel teli erdőn át Hegyhátszentjakab irányába. A falun áthaladva a Vadása-tó felé folytattuk utunkat. A tó felújított gátján átjutva megálltunk ebédszünetre parton. Pechünkre az itt lévő kocsmák még nem voltak felkészülve nagy létszámú turistára, nemrég oldották fel a lezárásokat, így a saját kulacsunkból öblítettük le a hozott szendvicseinket. Ezután a Vadása-tó keleti oldalán egy kis zegzugos fel-le úton haladtunk észak felé Szőce irányába. A zöldellő fák, bokrok között lepillantottunk a tó vadregényes partjára. Szőcét hamarosan elértük, ahol megkerestük a szőcei lápot. A fa pallókon végig mentünk – megszemlélve a lápi növényeket. Ezután a közeli, sajnos zárva lévő Lápok házánál, az ott lévő padoknál, asztaloknál telepedtünk le a Körmend felé induló buszra várva.

Május 8.

Ezen a napon felkerestük az Azáleás-völgyet. (Útvonal: Zalaegerszeg, vasútállomás – Jánka-hegy – Luka-hegy – Azáleás-völgy.) A hírforrások szerint elkezdődött a virágzás az Azáleás-völgyben, egy évvel előtte pedig a völgy teljes pompájában gyönyörködtette az arra járókat. De mielőtt odaértünk volna, Egerszeg keleti oldalán található Jánka-hegyre kaptattunk fel, hogy útközben a gerincről gyönyörködhessünk a napsütéses tavaszi tájban. A hegygerincen van egy kis kápolna is, körülötte stációkkal, amelyeket természetesen felkerestünk. Tovább haladva a Luka-hegy felé egy keresztúton jobbra tértünk, hogy egy szép kis erdőn át, friss világoszöldben végig gyalogolhassunk. Majd keresztezve az országutat, az Azáleás-völgy kapujába érkeztünk. Dombokkal zárt völgyben az azáleák nagyon jól érzik magukat. Itt egy nagyszerű pihenőhely is ki lett alakítva, padokkal, asztalokkal, ahol le is telepedtünk. Ezután az azáleabokrok virágjaiban gyönyörködtünk. Sajnos az idei hideg tavasz egy kicsit késleltette a virágzást, de azért így is találtunk szépségeket. A völgyet másik irányban hagytuk el, ahol a csúszós út próbára is tett minket felfelé. Miután felértünk egy szilárd útszakaszra, csoportunk kettévált: akik nem voltak még a bazitai tévétoronynál, Antalovits Gyuri vezetésével oda igyekeztek, ahol fenn egy presszó is van; a csapatunk másik részével felkerestünk egy közeli éttermet, ahol megebédeltünk. Innen busszal az egerszegi vasútállomásra utaztunk.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!