Archívum

A múzeumi éjszaka programjáról az autóbuszon Tóth Kálmán titkár adott tájékoztatást. Megérkezve egy kis városnézést követően elértük első állomásunkat, a mai napig működő Szent Márton laktanyát. Kár, hogy nem tekinthettük meg belülről az épületet, ahol Robert Musil (1880–1942) író középiskolai tanulmányait folytatta. Itt szerzett tapasztalatai ihlették a Törless iskolaévei című regényt, amelynek – Ottlik Géza Iskola a határon című regényéhez hasonlóan – érdekes mélylélektani vonulata van.

A kaszárnyától a Kismartoni Egyházmegyei Múzeumba sétáltunk. Az egykori ferences kolostor épületében megtekinthető sokszínű kiállítások közül említsünk meg itt hármat! Az egyik tárlat Szent II. János Pál pápa ausztriai apostoli körútjára emlékezik. A Szentatya a Kismartontól 6 km-re lévő Darázsfalva (Trausdorf an der Wulka) sportrepülőterén, többszázezer hívő előtt 1988. június 24-én szentmisét celebrált, amelyen közel 50 ezer honfitársunk vett részt. A másik időszaki kiállítás Joseph Haydn koponyájának kalandos történetéről és végül a zeneszerző kismartoni sírboltjában való elhelyezéséről szól. A harmadik kiállítás középpontjában Boldog Batthyány-Strattmann László naplója áll.

A híres Haydn-ház már az éjszaka sötétjében kivilágítva fogadta csapatunkat. Joseph Haydn 1766 és 1778 között élt itt feleségével, Maria Anna Theresiával. A kiállításban látható partitúrákról, okmányokról, festményekről, a konyhai felszerelésekről mobilapplikáció tájékoztatja a látogatókat. Az Így szól Haydn című teremben kipróbálhattuk, hogyan szólnak egy barokk kamarazenekar hangszerei külön-külön és együtt egy zeneműben, harmóniát alkotva. A zeneszerző otthonában tett „vendégeskedést” Németh Tibor, a Joseph Haydn Konzervatórium professzorának a fortepianóról szóló zenés előadása tette teljessé.

Ezt követően Ausztria legrégebbi, eredeti formában megmaradt magán zsinagógáját, Samson Wertheimer rabbi egykori házát, vagyis az Osztrák Zsidó Múzeumot tekintettük meg. A zsinagóga kultusztárgyai és az állandó kiállítás szinte valamennyi relikviája a nyugat-magyarországi zsidóság tulajdonából származik. Igazán kár, hogy a múzeum esti programjában meghirdetett klezmer koncert elmaradt.

Kárpótlásként több időnk maradt a Burgenlandi Tartományi Múzeum sokrétű gyűjteményére. A folyó mint határ – élet a Lapincs és Lajta mentén című időszaki kiállításban a faállványokkal tagolt térben a túzok, ürge, hód mellett megannyi halfajta tükrözi a térség élővilágának sokszínűségét.

A múzeum talán legérdekesebb egysége a régészeti gyűjtemény, amelyet több mint 6000 év tárgyi hagyatékából válogattak össze a szakemberek. Csodálatos látvány volt az királyhidai (Bruckneudorf) és a pándorfalvi (Parndorf) mozaikegyüttes. A római kori villaépületeket és a mozaikszőnyeg eredeti helyzetét maketteken figyelhettük meg. (A királyhidai Ausztria legnagyobb korabeli mozaiklelete.)

Utolsó állomásunk az Esterházy-kastély volt. A kastély hatalmas, az éjszaka viszont – a Lange Nacht der Museen elnevezés ellenére – mégis rövidnek tűnt. Nem láthatunk mindent! Fizikai képtelenség még úgy is, hogy az épület egy része felújítás alatt áll – állapítottuk meg kései vacsoránk elfogyasztása közben. A Haydn Explosiv címet viselő, modern elemekkel tarkított kiállításban hallgattuk meg, miként szól Haydn találmánya, a vonósnégyes, és megcsodáltuk  az Esterházy-család kincseit, amelyeket II. Esterházy Miklós Káró nevű kutyája „őrzött”.

A Carlo Martino Carlone tervei alapján készült, csodálatos freskókkal díszített, kiváló akusztikájú Haydn-termet és a kastélyportál oszlopsorát Kiss Katalin tolmácsolásával, német nyelvű vezetéssel tekinthették meg a legkitartóbb szombathelyi múzeumbarátok.

Miben rejlett Kismarton varázsa? Talán az éjszaka meghitt hangulatában, az érzésben, hogy nem láthattunk mindent, a titkokban, amelyekkel visszacsábít.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!