Archívum

A langobard, vagy longobárd (hosszúszakállú) elnevezés valójában ragadvány- vagy gúnynév, amellyel a magukat „bard”, „barden”-nek nevező népet illette környezetük. Cserga vetítettképes előadásában felvázolta a népvándorlás zűrzavaros időszakát, majd bemutatta az előre nyomuló népcsoportok közül a longobárdokat. Őshazájuk feltehetően Bardowick környékén, Észak-Németországban lehetett. Pannonia területére először a Kr. u. 2. században törtek be. A korabeli források erős, robosztus testalkatú, fegyverekkel jól felszerelt, irgalmat nem ismerő harcos népről beszélnek. Később, a 6. században a Cseh-medencétől Tullnerfieldig terjesztette ki befolyását az ekkor már etnikailag vegyes képet mutató népcsoport.

A Bizánccal szövetséges longobárdok konfliktusba kerültek a gepidákkal, amit Bizánc igyekezett a saját javára fordítani. Az avarok megjelenése azonban teljesen átrajzolta az erőviszonyokat a térségben. A gepidák legyőzését követően, 568 tavaszán a longobárdok Észak-Itáliába, a mai Lombardia területére vonultak. Új hazájukba magukkal vitték a 3–4 méter mélyre hantolt elhunytjaik értékeit is.

Ezért is rendkívüli felfedezés volt 2013 nyarán az épülő M86-os főút nyomvonalán, Szeleste és Pósfa közelében feltárt temető. A 441-es számmal ellátott nyughely rendkívül gazdag mellékletekkel – 34 db tárgy! – maradt ránk. Annak idején a régésztáboros gyerekekkel együtt Cserga is jelen volt a feltárásnál. (A tudósítást lásd ITT.)

A restaurált tárgyak ma már megtekinthetők a Savaria Múzeum állandó kiállításában. Az elhunyt minden bizonnyal a harcosok rétegéhez tartozott, de mindennapjai során halászattal, vadászattal is foglalatoskodott. Erről tanúskodik gazdag fegyver- és eszköztára, valamint a mellé temetett két kutya – mondta el Cserga a kiállított kutyahámra mutatva. A sírban talált két kolomp arra utal, hogy emberünk a vadászat mellett pásztorkodott is.

A kiállítás megtekintését követően Tóth Kálmán (Kami) a 2018-ban Észak-Itáliában, konkrétabban Lombardiában tett egyleti társasutazás legszebb pillanatait elevenítette fel. Az öt nap eseményeiről négy részben publikált tudósítás IDE kattintva olvasható. A vetítés során számos építészeti és művészettörténeti érdekesség mellett megcsodálhattuk Leonardo híres freskóját, az Utolsó vacsorát és Michelangelo Rondanini Pietáját is.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!