ArchÃvum
Csillapíthatatlan képéhség
Enyhítésére megjelent a Szombathely mindenké(p)pen album
2019.02.15
Soha nem látott érdeklődés kísérte szerdán délután a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárában a Szombathely mindenkép(p)en! című album bemutatóját. Az ünnepségen köszöntő beszédet mondott dr. Puskás Tivadar polgármester.
A rendezvény nyitányaként dr. Melega Miklós, az MNL VAML igazgatója megköszönte a VMBE megalakulásának 20. évfordulójához méltó, szép kivitelű kötetmegjelenéséhez nyújtott anyagi támogatást Szombathely MJV Önkormányzatának és a Nemzeti Kulturális Alapnak. Ezt követően a kerekasztalhoz hívta a beszélgetést vezető Kelbert Krisztina történész-muzeológust, valamint szerzőtársait, Bajzik Zsolt és Mayer László levéltárosokat.
Kelbert Krisztina a kötet előzményeiről, majd a napjaink csillapíthatatlan képéhsége nyomán egyre jelentősebb szerephez jutó privát fényképészet kezdeteiről, s azokról a helyi neves fotógráfusokról kérdezte a szerzőket, akik megörökítették Szombathely város fejlődését, jelentős eseményeit. Bajzik Zsolt kifejtette, hogy az 1840-es évektől Magyarországon is megjelenő, ekkor még rendkívül költséges fényképészet esetében nem lehet éles határvonallal elválasztani az amatőr és a profi fotós fogalmát. A címben szereplő „amatőr” jelző nem feltétlenül azonos az esztétikai, technikai minőség hiányával. A fogalom jelentéstartalma korszakonként, sőt személyenként változhat, hiszen az amatőr is profivá érhet. A fekete-fehér fotógráfiák esetében amatőr alkotásnak számít az otthon, sötétkamra híján például a fürdőszobában a készítő által előhívott felvétel. Mayer László a kötetben szereplő privát fényképekre történeti, építészeti, kulturális forrásként tekintve elmondta: a fénykép az alkotó szándéktól függetlenül válhat történeti kutatás tárgyává, kordokumentummá.
A szombathelyi fényképészet hajnalán fotózó Vizmathy Géza (1865–1933) személye körül intenzív diskurzus alakult ki, hiszen közel 700 fotográfiája maradt fenn. Az albumának lapjain szereplő családi felvételek értékeként azok közvetlenségét, természetességét emelte ki Melega Miklós. Ám a fényképészt nem csupán az ünnepélyes családi pillanatok megörökítésének szándéka vezette: a fotózás technikai oldala is érdekelte. Fényviszonyokkal, expozícióval, az előhívás idejével kísérletezett, majd szisztematikusan feljegyezte naplójában tapasztalatait. Szombathely város műszaki létesítményeit és az infrastrukturális változásait dokumentálta a felvételein. Hajmeresztő a tudat, hogy a székesegyház tornyának renoválása arra sarkallta a fotóst, hogy 10 napon át 21 alkalommal kapaszkodjon fel a lélekvesztő állványzatra, felcipelve magával jelentős súlyú kameráját. Neki köszönhetjük a város első, magaslati panoráma felvételeit is.
A beszélgetés során kiemelt figyelem irányult Szombathely első fényképész szakírója, Kiss Zoltán (1864–1924) munkásságára, aki nemzetközi hírnévre tett szert. Takarékpénztári tisztviselőként fizetésének jelentős részét arra áldozta, hogy korának legújabb technikai eszközeit kipróbálhassa. Külföldi szaklapokban publikálta tapasztalatait, valamint tankönyvi igényességű kalauzokat adott ki saját költségén, kezdő és haladó fotósok számára.
Az 1930-as években létrejövő fényképészegyletek megjelenésével már a polgárság, a módosabb középréteg körében is rohamosan terjedt a fényképezés. Itt is érvényesült a külföldön népszerű Bauhaus stílus irányvonala, a kisgépek forradalma. Ám a háború visszavetette a kibontakozó kedvtelést. Az ’50-es évek propaganda célú felvételei mellett az 1956-os forradalom idején készült, eddig nem publikált fotó is helyet kapott a több száz fényképet tartalmazó kötetben.
Rendkívül érdekes – jegyezte meg a kronologikus kérdésekkel felépített beszélgetéstől kissé eltérve Kelbert Krisztina –, hogy az amatőr fotósok sorában két nő is szerepel a kötetben: Szigetváry Zoltánné Brenner Erzsébet illetve Hetényi Lajosné Treplán Anna. Jelentheti ez azt, hogy az amatőr családi fényképezés során sokkal inkább a férfiak kezében maradt a fényképezőgép, vagy egyszerűen csak az ő munkáik maradtak fent és kerültek a gyűjteménybe?
A felvetésre Bajzik Zsolt válaszolt. Általában a férfiak fotóztak a családban. De köztudott, hogy a korai időszakban egyes arisztokrata hölgyek is fotóztak. Az, hogy a kötetben két hölgy felvételei szerepelnek, a szerencsének köszönhető: a képek a 10 éves gyűjtőmunka utolsó fázisában kerültek a kutató látóterébe. Bizonyos azonban, hogy például Vizmathy Géza is bevonta családját a fotózás „sportjába”: állványról felesége, lánya is készített, készíthetett fényképfelvételeket.
A kötetben megjelenő felvételek értéke független a készítőik nemétől, szaktudásától és a fényképezőgépek minőségétől: a fotók nyújtotta élmény a meghatározó! Kelbert Krisztina a nem hivatásos fényképekről Lugosi Ludo András 1981-ben kelt gondolatit idézte:
„Nagy része érdek- (de nem érték-)telen tárgy, és éppen mivel a készítő szándékától jórészt függetlenül kapja meg minőségét, mintegy isteni ajándékként, többet hordoz a világ lényegéből: benne rejtőzik a végtelen.”
A Szombathely mindenké(p)pen! Műkedvelő- és amatőrfényképészek Szombathelyen a 19–20. században című könyv a Vasi Múzeumbarát Egylet székhelyén, a Savaria Múzeumban megvásárolható. Ára: 4900 Ft.
Tekintse meg!
Sztelly
