Archívum

A Néva partjáról - Fotó: Wikipedia Ermitázs

Akkoriban még egy külföldi egyetemista hivatalos engedély nélkül nem hagyhatta el Moszkvát, így kimenni a kievi állomásra, jegyet váltani a Vörös Nyíl villámgyors vonatra, hogy az Leningrádba repítsen, valljuk be, az nem kis bátorságot feltételezett.

Minden évben a november 7-i ünnepség már menetrendszerűen itt talált, sőt eleinte még a felvonuláson is ott masíroztunk Tánya barátnőmmel. Az utolsó év örökre emlékezetes marad. Nem mentünk felvonulásra, mert Arkagyij bácsi és Nyína néni hatalmas ünnepséget rendezett annak örömére, hogy végre elköltözhettek a szigetről, a kommunális lakásból, és egy gyönyörű új lakás boldog tulajdonosai lehettek. (Az előző „kommunális lakás” azt jelentette, hogy 3 család osztozott 1–1 szobán, közös konyhával, fürdővel). Már esteledett, álltunk a megterített asztal körül, amikor egy golyó az ablakon keresztül elsüvített a fülem mellett és becsapódott a falba. Szerintem akkor egy percig csak ijedtség és döbbenet vibrált a levegőben. Mire magunkhoz tértünk és kinéztünk az ablakon, senkit se láttunk. Akkor kezdtem el sírni, hogy mi lett volna, ha az az eltévedt golyó pár centivel arrébb közeledik. Arkagyij bácsi másnap be akart menni a hivatalba panaszt tenni, de lebeszéltük, mégis hogy magyarázta volna meg, mit keresett két külföldi engedély nélkül a lakásban? Amúgy sem tudtak volna mit mondani: eltévedt a golyó és nyilván nem nekem szánták.

Csodálatos beltér - Fotó:  A one-take journey through Russia’s iconic Hermitage

Térjünk vissza a lányhoz, aki a Néva parton sétál és megpillantja a Téli Palotát. Ha rá gondolok, most is az jut eszembe, hogy „hűha!” Micsoda hatalmas, impozáns épület, és bezzeg nem csak kívül, de belül is az! Persze jártam már múzeumban párszor, amikor Pécsett tanultam, de ez a múzeum minden területen más volt. Lenyűgözött a méreteivel, a kiállított tárgyak szépségével, gazdagságával, pompájával. Kétszer jártam itt, de talán két hét is kevés lett volna, hogy minden lássak, hogy 22 km-t tegyek meg a lábaimmal, és el ne tévedjek!

Akkor csak röviden következzen maga az Ermitázs!

Fotó: A one-take journey through Russia’s iconic Hermitage

Az épületet 1752–1762 között építették fel a Néva folyó partján. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett Hermitage – Remete lakról kapta. Oroszország és a világ egyik legnagyobb múzeuma. (London Tate Galéria, Párizs Louvre, Szentpétervár Ermitázs. A sorrend ízlések és pofonok kérdése!)

Eleinte teljesen zárt volt, csak a szűk udvari kör látogathatta. I. Nyikoláj átépíttette, az épületet 1852-ben adták át, bele került a korábbi kollekció: antik szobrok gyűjteménye, egyiptomi régiségek, ám elérhetősége még mindig kevés volt, a nép számára egyáltalán nem volt látogatható. A forradalom új korszakot nyitott az ország történetében és radikális változást hozott az Ermitázs életében is: a múzeum megnyitotta kapuit a nép számára. 1917. október 26-a éjjelén a szovjethatalom elővigyázatossági rendszabályokat fogadott el az Ermitázs kincseinek megőrzésével kapcsolatban. Lenin utasítására a Művészeti Emlékek Megőrzésének Hivatala elrendelte a külföldre menekült arisztokrácia és a gazdag birtokok, lakások hátrahagyott művészi kincseinek begyűjtését. Olyan gyűjteményeket államosítottak, mint például a Sztroganov, a Juszupov, Suvalov család kastélyaiban őrzött hatalmas gazdagság. Jelentősen megnőtt a múzeum porcelán és ezüst gyűjteménye, amelyek eddig udvari raktárakban hevertek. Megszámlálhatatlan értékes kép került elő a városkörnyéki kastélyokból. A Művészetek Akadémiája Múzeumból átkerültek az Ermitázsba a nyugat-európai mesterek alkotásai.

Az Ermitázshoz csatolták a Stiglic Művészeti- és Ipari Tanintézetet, ami rendkívüli módon gazdagította a nyugati és keleti alkalmazott művészetek gyűjteményét. Mindez a rengeteg, nagyszerű művészeti és kulturális érték feltöltötte és egyúttal szélesítette az Ermitázs régi kollekcióját. Új tárlatok jöttek létre, mint például az orosz kultúra története, a szovjet keleti kultúra és művészetek története, az antik világ kultúrája és művészete… stb. Fontos események lettek az évente megszervezett régészeti expedíciók, akár önállóan, akár más tudományos intézkedésekkel karöltve. Ezek is sok értékes lelettel gyarapították a múzeum tárházát. Az Ermitázs gyűjteményének gyors növekedése miatt szükségessé vált, hogy a Téli Palota termeinek jelentős részét felszabadítsák a múzeum részére. A Nagy Honvédő Háború befejezése után a múzeum megkapta a Téli Palota összes épületét.

A háború jelentős károkat okozott az épületben, de sikerült azokat hamar helyreállítani. A múzeum vezetői több millió felbecsülhetetlen értékű műtárgyat menekítettek ki a múzeumból a hátországba, (az Ural mögötti Szverdlovszkba például), ami 1945 őszén maradéktalanul és épségben visszakerült a helyére.

Most pedig ugorjunk egy nagyot a jelenbe! A múzeum jelenlegi állandó kiállításai:

-          Történelem előtti korok

-          Antikvitás

-          Nyugat-európai művészetek

-          Fegyvertár

-          Keleti művészetek

-          Orosz kultúra

-          Numizmatika

-          Kincsek galériája

-          I. Péter palotája

A gyűjtemény 365 helységének falain 2,5 millió képzőművészeti alkotás látható. A teljesség igénye néhány méltán híres „csoda”:

-          12. századi ikonosztáz (Kijev, Novgorod, Moszkva)

-          Nagy Péter 300 fős testőrségének fegyverei, ruhái

-          olasz művészek (12 db eredeti Leonardo, Raffaello, Tiziano, Michelangelo)

-          spanyol művészek (El Greco, Goya)

-          flamandok (5 szoba, 140 művész 500 vászna, pl. Rubens, Van Dyck)

-          franciák: Cézanne, Renoir, Rodin, Van Gogh, Gauguin, Matisse, Picasso (a 2. világháború után kerültek az orosz állam tulajdonába és csupán a Picasso gyűjtemény 31 db-os)

Figyelemre méltó lista, nemdebár?

-          az 1812-es Napóleoni Háborús Arcképcsarnok.

Voltak természetesen magyar vonatkozású kiállítások is:

-          Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrai

-          1970: magyar forradalmi grafika az 1910-es évektől 1945-ig (131 db)

-          1971: „Ezer év magyar művészeti remekei” (közel 600 alkotás)

-          a cárok udvari festője, Zichy Mihály akvarelljei.

Macskaőrszem - Fotó: Russian Tour Facebook

Ahhoz, hogy mindent láss és mindent felderíts, kb. 22 km-t kell megtenned! Azt hiszem, most értettem csak meg igazán, miért nem birkóztam meg annak idején az Ermitázs „befogadásával”.

Van a múzeumban egy jól bevált munkamódszer: gyakornokokat és önkénteseket alkalmaznak, akik lehetnek idegen országbeliek is. Őket három fő területen foglalkoztatják: bejárati szolgálat (az érkező vendégek fogadása), régészeti osztály (adatrögzítés, fényképezés), reptéri fogadás.

A Campus Hungary segítségével az Ermitázsban gyakorlatát végző egyetemista mesélte, hogy hónapokba telt, mire minden engedély, pecsét és aláírás rákerült a szükséges papírokra. (Ezt a híres orosz bürokráciát volt alkalmam nekem is éveken át élvezni!). Elmondása szerint még két hónap múlva is eltévedt a múzeum labirintusaiban, amin egy percig sem csodálkoztam, mert még ötödéves koromban is, ha mentem haza a városból, betértem az épületbe és nemegyszer vettem rossz felé az irányt!

Mondhatni, a világ leghíresebb alkalmazottai a macskaőrszemek! A 18. század óta kb. 50–60 macska gondoskodik arról, hogy a múzeumban ne szaporodjanak el a rágcsálók. Megbízatásuk hivatalosan rögzített és komoly elvárásokat fogalmaz meg a múzeum felé, úgymint: egészséges munkakörülmények, száraz, meleg alagsor, kijárás a szabadba. Minden macskának van neve, igazolványa, eü. könyve, saját ágya, de még saját tányérja is. Ellátásukat szponzorok, látogatók adományaiból fedezik. Üzemel a múzeumban egy úgynevezett macskakávéház is, amely a nyugdíjba vonult macskák öregkoráról gondoskodik. 2005-től pedig minden évben megrendezik június 8-án a macskák napját, amelyre gazdag programokkal várják a látogatókat.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!