Archívum

Bent már várta a vendégeket dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész, múzeumigazgató. A csapat egy része vele tartott, míg másik fele Beával és Kamival egy sejtelmes középkori lakrészbe pillantott be. A szobában a legfeltűnőbb és legkényelmesebb tárgy a hatalmas baldachinos ágy volt. Nem voltak szekrények. Pótlásukra az ágy lábánál ott állt egy titokzatos kelengyés láda, amelyből rövidesen nemesi, polgári, paraszti és gyermekruhák kerültek elő, és találták meg viselőjüket. A kevésbé tehetős réteg maga készítette el ruházatát, a hozzávaló fonallal egyetemben – mesélte Kami. Erre utalt egy magányosan álló rokka az ablak előtt. A falon egy orsóval a kezében ábrázolt Madonna-kép hatott ösztönzően a rest fehérnépek számára. A konyha fűszernövényektől illatozott. Az asztalon egy tálban fonalfestésre alkalmas termések pihentek. A fiúk figyelmét azonban, inkább az őrlőkő vonta magára, amelyből egy tányérba liszt hullt alá. Tóth Kálmán röviden mesélt a berendezésekről. A falon megbúvó kép kapcsán felemlegette az 1716-os szombathelyi tűzvészt, amely gyermekjáték következtében tört ki.

A szobát elhagyva a kápolna felé vette az irányt a csapat. Itt a Nádasdy család egyik tagjának síremléke foglalta el a kiállítótér jelentős részét, míg a falat „Biblia pauperum”-ként a szentek életéből vett legendák díszítették. Az egyik freskó Szent György legendáját mintázta, alapjául a jáki templom régi oltárképe szolgált.

Zágorhidi Czigány Balázs kalauzolása során a vasvári sánc installációjához sétálva megtudhatták a táborozók, hogy a 8 km hosszú faszerkezetes építmény kapuját anyagától függetlenül „vaskapunak” nevezik. A sánc helyét az is indokolta, hogy Vasvárnál ért véget egykor a lakott terület, a sáncon túl már a gyepű húzódott. A bevezető után az őrök és várvédő katonák felszerelésével ismerkedtek a gyerekek. Magukra ölthették a nehézlovas páncélzatot, vagy a könnyebb, ám kevesebb védelmet nyújtó gyalogosok által viselt láncinget is. Az élményt fokozta, hogy ezután lehetőségük volt kipróbálni a lúdtollat és a tintát valamint a viaszpecsételést, emlékül pedig egy saját kezűleg vert pénzérmét is hazavihettek.

Ebéd után dr. Kiss Gábor régész vezetésével felkeresték a vasvári temetőt, vagyis azt a helyet, ahol egykor az ispáni vár magasodott. Csodás kilátás nyílt az elterülő tájra! Csakhogy a várból gyakorlatilag nem maradt fent semmi. Kiss Gábor elmondta, hogy az erődítmény egyebek mellett vas és só raktározására szolgált. Mivel nem katonai erődítménynek épült, így a törököknek sem okozott komoly gondot az elfoglalása. A vasvári káptalani levéltár annak köszönheti fennmaradását, hogy még időben Szombathelyre költöztették.

A sétát követően a múzeumban folytatódott a vezetés. Sajnos a vonat indulásáig nem sok idő maradt, így nem járhattuk be minden terét. Érdemes lesz visszalátogatni egy következő alkalommal!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!