ArchÃvum
Ércbe öntött nagyjaink
2020.10.01
Habár egy rövid városi séta megkoronázta volna az összejövetelt, a borongós időjárás miatt erről nem lehetett szó.
Így hát a Savaria Múzeum klubjában gyűltek össze a múzeumbogarak, hogy megismerkedhessenek Szombathely legrégebbi köztéri bronz szobraival.
Mielőtt azonban rátértek volna a nap témájára, Tóth Kálmán (Kami) felhívta a gyerekek figyelmét az asztalokon található, Szombathely különböző tereit ábrázoló képeslap másolatokra. Arra kérte őket, hogy bemelegítésül próbálják beazonosítani a szobrokat és a helyszínt. S miután ügyesen megoldották a feladatot, feltette nekik az egyszerűnek tűnő kérdést: mi végre állítunk szobrokat? Részletekbe menő, sok szempontú válaszok születtek: gyönyörködtetés, vallási indíttatás, emlékezés, tisztelet, sőt reklámcélok is ösztönözhetik ezen alkotások létrejöttét. A továbbiakban a gyerekek régi újságok (Pesti Napló, Vasárnapi Újság) szombathelyi szoborállításokra vonatkozó híreit böngészték.
Ha pusztán a bronzszobrokat vesszük figyelembe, Szombathely legrégebbijei közül az első Berzsenyi Dániel költőé. De hogy miért éppen az Ő alakja díszíti a később róla elnevezett teret, annak roppant izgalmas története van. A napóleoni háborúk idején hirdetett nemesi felkelésre kell visszatekintenünk. 1797-ben ugyanis a Szombathelyen gyülekező Vas vármegyei inszurgenseknek Berzsenyi e helyen szavalta el a „Felkölt nemességhez” című versét. A költemény jellegzetes sorait a szobor talapzatán olvashatjuk: „Csak sast nemzenek sasok", illetve: „Állsz még, állsz szeretett Hazám”. A második inszurrekcióra három évvel később, Berzsenyi házas éveinek elején került sor. Az utolsó nemesi felkelést a franciák szombathelyi bevonulásának esztendejében hirdették meg. A „gallok” sabariai jelenlétére a mai Szily János utca és a Petőfi Sándor utca sarkán álló úgynevezett Dimicante-ház táblájának kronosztikonja utal.
Ágoston Eszter (Sztelly) előadásában röviden felidézte Berzsenyi Dániel életútjának alakulását. A költőre születésének 100. évfordulóján, 1876. december 8-án a város lakossága szoborállítással emlékezett. A szobor leleplezésének ünnepélyes körülményeiről a már korábban említett Pesti Napló, illetve Vasárnapi Újság is beszámolt. A híradásokból kiderült, hogy alkotója a neves szobrászművész, Kiss György.
„Magas talapzaton áll a költő érczalakja, az akkori nemesi úrirend öltözetében, vállra vetett hosszú mentében, a melynek egyik szárnyát jobbjával derekához emeli. Ugy az arczon, mint az egész alakon nemes páthosz ömlik el, mely a költő műveit is jellemzi.” – olvasható a szoborról készült leírás Verde Ernő: A magyar irodalomtörténet képekben című könyvében.
(Kiss Györgynek nem egy szobra a Parlament belső terét díszíti, továbbá az ő keze munkáját dicséri a Hősök terén Károly Róbert alakja is.) Végül a szobor környezetének alakulását is megfigyelhették a gyerekek régi képeslapok, fényképfelvételek segítségével.
Ezek után Kami beszélt a Savaria Múzeum parkjában található egészalakos bronzszoborról. A szobor Horváth Boldizsárt, a dualizmus korának országosan ismert és tisztelt személyiségét ábrázolja, aki Szombathelyen, a mai Fő tér 25. számú házban, egy jómódú csizmadiamester fiaként látta meg a napvilágot. Jogi tanulmányainak befejeztével szülővárosában ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd a város főjegyzője lett. Ő az 1848 márciusában összeállított szombathelyi 16 pont egyik szerzője. A szabadságharc leverése után haditörvényszék elé kellett állnia és fogságot is szenvedett, majd a kiegyezés utáni első magyar kormány igazságügy-minisztere lett. Nevéhez fűződik a közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztása. Egyik leánya Eötvös Loránd tudós fizikus felesége lett. Érdemes megemlíteni, hogy szárnyai alá vette unokahúgát, Márkus Emíliát, a későbbi neves színésznőt.
Horváth Boldizsár szobrát a szombathelyi születésű Tóth István készítette, aki különlegesen szép, részletgazdag szobrai okán sok-sok felkérést kapott. Alkotásai Nagyváradra is eljutottak. Ott látható a szombathelyi származású Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök szobra és egy Szent László szobor is.
A téma gazdagsága miatt Szily János püspök szobrának megismerésére későbbi alkalommal kerül majd sor. Addig is járjatok nyitott szemmel a városban, mert minden szobor mögött érdekes történetek rejteznek.
