Archívum

A Zsidó Kultúra Házában tartott csaknem másfél órás vezetés során járhattuk be a Szemtől szemben kiállítást, amelyben Kelbert Krisztina történész munkájának köszönhetően a Knebel-gyűjtemény részét képező, 957 üvegnegatívból felnagyított fényképfelvételen, 40 témakörben mutatkozik be a helyi, egykor erős közösséget alkotó zsidóság. A kiállítás művészi megfogalmazása Kassai Ferenc grafikust dicséri.  Spiegler Tibor a tárlatvezetés előtt tartott bevezetőjében mesélt a közösségnek a 17. században, a Batthyány-birtokon történt letelepedéséről, a városért végzett tevékenységéről, mindennapjairól, de kevéssé közismert hagyományairól, öltözködésükről, nyelvhasználati, vallási és temetkezési különbözőségekről, valamint az előítéletek okairól is hallhattunk. Megértettük. Egymás megismerése az út az elfogadásig, amely lerombolja az előítéleteket és békét teremt a békétlenségben. Kár, hogy erre sokszor túl későn döbbenünk rá.

A történelem egyik talán legnehezebben feldolgozható témája a zsidó holokauszt.  A kiállítás első része a „Nyugat Királynőjeként” emlegetett Szombathely polgárosodó, idilli hangulatát tükrözi vissza: láthatjuk Szombathely piacterén a seregestül nyíló üzletsorokat; a felvételek között a Nagyszálló fénykora is visszaköszön – így együtt pezsgő városi élet jelenik meg előttünk. A fekete-fehér fotográfiákról ránk tekintő személyek is többnyire mosollyal arcukon, családjuk körében, ünnepélyes alkalmakkor láthatók. – Sorsfordulatuk kontrasztja oly éles, elkerülhetetlen beszélni a „soá”-ról. Feldolgozhatatlan tény, hogy megyénk területéről, valamint Szombathelyről 1944 júniusában több mint 3600 polgártársunkat (köztük közel 613 gyermeket!) zártak gettóba, majd hurcoltak el marhavagonokba zsúfolva – pusztán zsidó vallásuk vagy származásuk miatt, hogy aztán... Leszármazottjaik ma is közöttünk élhetnének. Nevük – Mayer László levéltárosnak köszönhetően – körös-körül a tárlat falán olvasható. Alig 300-an életék túl a megpróbáltatásokat és tértek haza, hogy újra kezdjék életüket. – Köztük Spiegler Tibor szülei: édesanyja Auschwitzot, míg édesapja Mauthausen borzalmait élte át. A szülők talán némaságukkal óvták a gyermekeket. Ez a hallgatás és nagyszülei az örök hiányérzete indította Spigit a történeti kutatás útján. Szerteágazó családfájának gyökerei Csehország területére nyúlnak – tudtuk meg a vezetés során, melynek értékét előadónk őszinte, ítéletektől mentes, szeretetteljes személyisége gazdagította.

Igaznak érzem a gondolatot, hogy az ember addig él, míg van, aki emlékszik rá. Járjuk be hát a tárlatot, hogy emlékezzünk, és közelebbről megismerjük a szergényi Geist, a Vályi és a Wolf családok történetét! Azért, hogy lássuk a Pető Ernő sebész által alapított Markusovszky kórház kezdeteit, szakmai újításait, Kovács (Khon) Jakabot a Kovács/Nagyszálló megálmodóját, megismerjük Mészáros Hugó polgármesert úgy is mint Ősz Ivánt, illetve a keresztény vallású holokauszt-áldozat: Görög Dénes és családjának megrázó történetét: csupán fia, Görög Sándor kémikus, vegyész élte túl a haláltábort. Spiegler Tibor nagy megbecsüléssel adózott a kiállítás megalkotóinak gondos, alapos és alázatos történeti kutató és tervezőmunkájáról. Teljes felfedezésére kevés egyetlen alkalom, de talán még egy ok, hogy visszalátogassuk és - szemtől szemben - a személyükben felfedezzük egy kicsit önmagunkat is. Mert: "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése.” (Hermann Hesse)

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!