Természetjárók

Természetjárók

A Pinka-szurdok évről évre visszavár!

Gyalogtúra Tóth Béla emlékére

Feltöltve: 2018.03.15

2018. március 15. csütörtök

A hagyományos Pinka-szurdok túrára közel 100 fő gyűlt össze Felsőcsatár községben. A Glavica buszmegállótól lesétáltunk a hídhoz, ahol a helybeliek forralt borral vártak minket. Társaságunk itt kettévált: a hosszabb túrákat kedvelők Süle Antal, a rövidebb távot választók Rábai Péter vezetésével indultak útnak.

A hosszabb távra vagy 73-an vállalkoztunk, velünk tartottak a soproni VTSZ-es barátaink is. A csapatban a gyerekektől kezdve a 70 év körüliekig minden korosztály képviseltette magát. A Pinka mellett haladtunk a folyási iránnyal szemben. Megállapítottuk, hogy a vízállás idén lényegesen magasabb, mint ahogy azt a tavaly tavaszi túra során tapasztaltuk. A lombtalan erdőben helyenként hóvirágmezők között gyalogoltunk. Szokásos módon a patak folyását követtük az osztrák határig. Az államhatárt átlépve Pinkaóvár (Burg) irányába folytattuk utunkat.
Elhaladtunk a kőfejtő mellett, amelynek gépei, munkanap lévén, tekintélyes porfelhőbe burkoltak minket. Voltak, akik sállal takarták el az arcukat. A településre beérve végre tiszta levegőt szívhattunk. Elfogyasztottuk tízórainkat, majd a falu közepén balra, Várújfalu (Woppendorf) felé indultunk tovább. A települést elhagyva betértünk az erdőbe, ahol az emelkedőn többször pihenőt tartottunk. Az 56-os számú utat keresztezve felhágtunk a Vashegyre (Eisenberg) és egy óriási szőlőprés mellett rövid időre letáboroztunk. Takaros borospince (fotó: Urbán László)
Takaros pincék, gondozott szőlőültetvények mellett gyalogoltunk tovább a magyar határ felé. Egy pillantást vettetünk a völgybe a Weinblick üvegpadlójú kilátóról, majd pár kanyar után újra átléptük a közös államhatárt. A magyar hegyoldal számos pincéje közül betértünk az egyikbe, ahol zsíros kenyér és csatári bor kóstolására nyílott lehetőség. Innen már csak a buszmegállóig kellett gyalogolni.
A rövidebb túraútvonalat választotó csoport tagjai szintén a Pinka mellett indultak el, de ők onnan a vaskori halomsírok felé vették az útirányt. Átvágtak a gerincen és a hegy túloldalán felkeresték azt a borospincét, ahova később mi is megérkeztünk.

Összegezve elmondhatjuk: remek hangulatban, megfelelő időjárási körülmények közt, nagy érdeklődés mellett zajlott a 2018. évi Tóth Béla emléktúra.

Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza