Archívum

A bőségszaru

2021.06.02

Egy kisfiú érkezett apukájával a Savaria Múzeumba. Demének hívták. Az óvodáskorú gyermek éppen nagyon szeretett rákérdezni a „miért”-ekre…

A bőségszaru

Apukája szinte a szívénél fogva húzta, a lelkesedése pedig nőttön-nőtt. Mondott neki egy-egy tárgynál néhány érdekességet, és ezt hosszú ok-okozati feltárás követte: Deme megunhatatlanul tette fel örök kérdését, hogy megtalálja a végső okot. Ha valaki hallja ezt a párbeszédet – én hallottam! – arra gondolhatna, hogy vagy nagyon profi az apuka, hogy minden információval rendelkezik, vagy nagyon szereti a kisfiát, és addig válaszol, ameddig csak be nem telíti figyelmével, a fantáziáját is segítségül hívva. És hát mellesleg: ez volt a bőségszaru nagy napja! Hogy miért?

- Nézd csak, Deme, a kedvenc gyümölcsöd: szőlő!

- Apu, miért van a szőlő ide bezárva?

- Azért, hogy sértetlen és ép maradjon, hogy sokan meg tudják nézni!

- Miért akarják sokan megnézni: az ő kedvencük is a szőlő?

- Sokaknak kedvence, de van itt más gyümölcs is: ez a tárgy olyan, mint egy gyümölcskosár.

- Miért akarnak mások gyümölcsöket nézni? Nem lehet megenni?

- Ezek a gyümölcsök bronzból vannak, fémből; nem lehet megenni, csak nézni lehet őket.

- Miért jó nézni a bronz gyümölcsöket?

- Mert, ha sokáig nézed, észreveheted, hogy itt valami hiányzik, vagyis töredékes ez a tárgy.

- Miért töredékes?

- Mert régen egész volt, most meg már letörött belőle egy rész.

Demeter istennő ábrázolásai

Démétér ábrázolásai (forrás: Világirodalom- Görög istenek)

 

- Miért volt egész?

- Mert a gyümölcsök benne voltak egy szaruban, tudod, mint a kecske szarva a mesében (mesélik, hogy egy Amaltheia nevű kecske adott tejet a csecsemő Zeusznak, amikor apja nem akarta őt látni, ezért aztán később a szarva csodálatosan tele lett mindennel, amit csak kívántak belőle. De te ismered a veres tehén meséjét: ott a meghalt anyakirályné változik tehénné, és szarvát lecsavarva ad enni szegény, éhező fiának) – és ezt a szarvat tele gyümölcsökkel például Démétér tartotta a kezében. Egy asszony, akinek a nevéből származik a te neved is.

Érmeábrázolások

Római kori érmeábrázolások. Az istenségek kezében bőségszaru látható.

- Miért származik az én nevem az ő nevéből?

- Mert Démétér egy nagyon fontos kitalált személy volt. A régen élt emberek azt gondolták, hogy ő segíti a gyümölcsöket, hogy megérjenek, hogy ő érlel meg minden növényt és ő segíti a kalászok növekedését. És hát ezek nagyon értékes dolgok, ezért mi is emlékezünk rá. Gyermekeket is elnevezünk ilyen névvel… Aztán ünnepei is vannak Démétérnek: tavasszal és ősszel.

- Miért vannak ünnepei tavasszal meg ősszel?

- Az ünneppel kifejezzük az örömünket valaki vagy valami felett: tavasszal, hogy virágoznak a fák, abból lesznek a gyümölcsök. Május végén körmeneteket tartottak a régi emberek, hogy megszenteljék a földeket, távol tartsák tőlük a bajokat. Ősszel meg a szeptember hónapot úgy rajzolták le akár mint Démétért, amint bőségszarut tart a kezében. Vagy társait vésték kőbe, mondjuk Pomonát és Vertumnust. Pomona az almáról kapta a nevét, ő a gyümölcsöskertek őrzője, ő is bőségszarut tart a kezében.

Lauselli Vénus

A lausseli vénusz - (forrás: Wikipedia)

- Miért bőségszaru a szaru?

- Mert bőségesen ad mindent, amire szükség van. Egyszerűen megterem benne…

- Miért ad bőségesen mindent?

- Amiért édesanya is minden jóval ellát, amikor éhes vagy. Van egy olyan kőbe vésett kép, dombormű is, ami még sokkal öregebb, mint Démétér. Egy asszonyt ábrázol, aki bizonyára anya is, és egy szarut tart a kezében.

- Miért bizonyára anya is az asszony?

- Mert az akkor élt emberek olyan szépre készítették ezt a képet, amilyent csak el tudtak képzelni. És ebbe az elképzelésbe az is beletartozott, hogy bizonyára valaki megszerette őt, és gyermekei is lettek.

- Nekünk is van otthon ilyen bőségszarunk, Apu?

- Miért gondolod ezt, kisfiam?

- Biztos azért szeretted meg édesanyát!

- Igen, biztosan ezért is! … Ezt a bőségszarut azonban, amit itt látsz, nem valószínű, hogy az emberek az otthonaikban tartották. Inkább nagyobb istenszobor kezében lehetett, egy olyanéban, ami szabad téren állt.

- Miért állt az istenszobor szabad téren?

- Mert az istenhez kapcsolódó ünnepre nagyon nagy területről sok-sok ember gyűlt össze, és így fértek el kényelmesen egy helyen. És ez a hely valahol a mai evangélikus templom helyén, környékén lehetett. Tudod, az a szép íves templom, ahol egyszer zenét hallgattunk…

- Miért az evangélikus templom helyén gyűltek össze?

A bőségszaru

- A Perint patakon túl, arrafelé volt a régi város nyugati széle, ami egészen a dombokig szép tágas teret biztosított az ünnepeknek. De aztán telt-múlt az idő, és elhordták innen az épületek köveit, vagy újabb épületeket készítettek belőlük. És akkoriban törhetett le ez a néhány gyümölcs a szaru többi részéről, és süllyedt el a föld mélyében, hogy már ne tudjuk biztosan, ki is tartotta a kezében…

- Apu, keresünk mi is otthon a föld mélyében szoborról letörött gyümölcsöket?

- Persze, kisfiam, ha hazamegyünk, kapsz egy kis ásót, meglátjuk, mit találsz!

- Én Démétért akarom megtalálni!

- Egy kicsit már meg is találtad! … Nahát, Deme, te már feléred a korlátot? Mikor nőttél meg hirtelen?

Schmidtné Vinczi Réka


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza