Kiadványok

Aki e kötetet kezébe veszi, az meggyőződhet arról, mit is jelent a kutatás tárgyához kötődő szenvedély. Ismernünk kell ezt az érzést. Minden bizonnyal átéltük már azt a pillanatot mikor egy bontásra ítélt ház porlepte zugában, vagy egy kisvárosi ócskapiac ponyváján szemünk elé kerül egy kedvünkre való régiség, melynek látásától hirtelen erősebben vert a szívünk, pedig szeretetünk tárgya az első pillantásra csak egy használatból kikopott, életlen baltának mutatkozott. Csakhogy a kérges tenyerek által simára csiszolt nyélhez tartozó rozsdás vas a köpű alatt csillagzókkal gondosan beütött díszítményt is takart, melyet meg kellett tekintenünk. S ha a pengén mutatkozó alakzat az ismereteinktől eltérő formát mutatott, meg is kellett azt szereznünk nyomban. A megismerés vágya, a tudás kiterjesztése a tulajdonlás más formáját is jelentheti. Ez, pedig nem más, mint a tárgy méretarányos, hiteles rajzon való megörökítése. A régi mesterek tárgyi világára való rácsodálkozás, a rendszerező elmének alárendelt szorgalom pedig kézbe adja a ceruzát, hogy a „lelet” élettörténetét lejegyezzük, a centit, hogy a legszükségesebb méreteket rögzíthessük.

Koszorús Ödön – Temesvári Ferenc úttörő leíró módszerét alapul véve – nem kis feladatra, a látókörébe került mintegy másfélszáz kovácsszerszámon fellehető motívumkincs rendszerbe foglalására vállalkozott. Különböző szempontok által összeállított tipológiáját hiteles rajzaival díszített kötete összegző fejezetében adja közre. Az úttörő vállalkozás terminológiai bizonytalanságait, logikai alapon nyugvó magyarázatait a mű leíró részében nyomon követhetjük. Tanulságos megismernünk a szerző gondolatvilágát, a motívumok értelmezésének belső indíttatását. A gyűjteményéből alább mutatványként néhány példát kiemeltünk. „A penge két egyenes szárú életfa, vagy gránátalma motívummal díszített” (balta). „Széttárt szárakkal három szál, három-három virágú ágat helyeztek el – melyek – egyértelműen életfa jelentést hordoznak.” (fejsze). „Az életfa mint egy cserépből, csillagvirág gyökérrel nő ki és négy ívvel, négy virággal váltakozva kígyózik lefelé.” (tisztítófejsze). „Olyan érzése támad az embernek, mint mikor csillagképeket nézünk. Lehet az életfa, vagy cserépből kinövő virág, lehet ez Göncölszekér, vagy Nagymedve, ki minek látja”. (szekerce)

A fenti példákkal csupán egy díszítmény, az életfának meghatározott motívumkincs elemeit vettük közelebbről szemügyre Koszorús Ödön interpretálásában. A leírásokból kitűnik, hogy az ábrázolások korántsem egységesek, stíluselemeik nagyon is különbözők. A tipizáló szándék a technikai megoldások variációit is figyelembe véve azonban határozottan egy közismert motívummal, az életfával azonosítja a kovácsmunkákon gyakorta feltűnő olykor leleményesen megkomponált díszítményeket. A szerző alapos, képszerű leírásaihoz kitűnő minőségű rajzok tartoznak, melyek nagyban emelik e mű forrásértékét. A nagy gonddal szerkesztett kötet az alapkutatás hiányosságaira is felhívja a figyelmet, melyet célszerű lenne mihamarabb pótolni, a megkezdett motívumvizsgálatot pedig minél nagyobb régióra kiterjeszteni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!